Ma 90 éve, 1931 szeptember 9-én, Budapesten született, nagyapja, Gundel Károly éttermének emeletén, saját bevallása szerint „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”. Édesanyja Gundel Katalin volt a legendás vendéglátós família sarja. Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos a kis Zoltán születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami egész életére ható fájdalma volt Latinovitsnak. Tizenhárom nagybácsi, a gyermek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett.
„Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket”
A középiskolai önképzőkörben egyszer bemutatták a Dózsa György című drámát. Ebben Latinovits egy epizódszerepet alakított. Szövegét a nézőknek félig háttal, lámpalázasan, beszédhibával mondta el. Az előadás után – a közönség soraiban ülő Bajor Gizi csak őt kereste meg. Azt mondta neki: „Maga menjen színésznek!". Ez addig sem Latinovitsnak, sem másnak nem jutott eszébe.
Ám ő asztalostanonc, majd hídépítő munkás lett. Később beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre és 1956-ban építészmérnökként vörös diplomát kapott. Mindeközben NB I-es keretben játszott a Haladás SE kosárlabdacsapatában, és nagyon jó vitorlásversenyzőként ismerték.
Pályakezdés
Az egyetemi évek alatt folyamatosan szavalt, a MÁVAG színjátszó csoportjának tagjaként ismerkedett a színészmesterség fortélyaival. Mint később bevallotta: igencsak nehezen ment neki. 1956-ban mégis szerződtették Debrecenbe segédszínésznek. Többek között Márkus László, Harkányi Endre, Tyll Attila partnere lehetett, akiktől nagyon sokat tanult. Debrecen után Miskolc, majd Budapesten a Vígszínház, a Thália, később a Veszprémi Nemzeti Színház voltak pályájának állomásai.
Modern játékstílus
Latinovits Zoltán modern játékstílusát az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte. Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg egyedi találékonysággal, emlékezetes alakításokkal. Színházi munkáinak sorából kiemelkedik a Rómeó és Júlia címszerepe, a Mario és a varázsló Cipollája, vagy a Tóték Őrnagya. Jelentős kései alakítása fűződik a Ványa bácsi c. Csehov-darabhoz, amelynek címszerepét játszotta. 1976. február 27-én a Fővárosi Operettszínházban volt az utolsó színházi bemutatója: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak.
Filmes sikerek
1959-től kezdve egészen haláláig filmezett. Krisztyán Tódorként az Aranyember-feldolgozásában láthatta a közönség, majd a Pacsirta, a Szegénylegények, a Szindbád, A Pendragon-legenda, Az ötödik pecsét szerepeiben alkotott maradandót. Az Utazás a koponyám körül filmadaptációjáért a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját kapta.
Előadóművész
Már 3 éves kora óta szavalt, majd az egyetem évei alatt folyamatosan mondott verseket. Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső verseinek ihletett előadója volt. Összetéveszthetetlen baritonján senki máshoz sem fogható művészi elevenséggel tolmácsolta a költők gondolatait.
„Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie úgy, ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli” - vallotta.
A nagy szerelem
A hatvanas években Latinovits igazi ikercsillagra lelt Ruttkai Éva személyében. Regényesen szenvedélyes szerelmük számos közös filmjükbe és színházi produkciójukba átviharzott. Ruttkai Évával való együttléte mellett egyszer azt mondta: „az összes díjamat, szerepet és sikeremet elcserélném két kisgyerekre.
A Latinovits-Komlós affér
A művészkörökben közismert anekdota szerint 1976-ban egy alkalommal Latinovits bement a fiatalon rabbinak tanuló, majd ÁVH-s kihallgató tiszti múltjáról hírhedt Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadra megnézni egy előadást. Találkozásukkor Komlós így szólt Latinovitshoz: „Nem tudom, miként üdvözöljem itt Önt: mint Latinovits Zoltánt, a híres színészt, mint Latinovits földbirtokos fiát, vagy mint a legidősebb Gundel unokát?” Latinovits így válaszolt: „Én sem tudom, kinek köszönjem meg, Komlós Jánosnak, a Mikroszkóp Színház igazgatójának, az egykori ÁVO-s katonatisztnek vagy a zsidó rabbi fiának?
Összeférhetetlen, vagy maximalista?
Egyszer azt mondta: „káros szenvedélyem a dohányzás meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok...”.
Egyéni véleménye, meg nem alkuvó életszemlélete, nehéz természete miatt rendszerellenesnek tartották. Mindenkinek az igazat mondta, ha néha kíméletlenül és túlzottan szigorúan is. Sok vetélytársa, irigye volt, akik ott próbálták kikezdeni, ahol csak lehetett. Ezért élete utolsó éveiben alig kapott szerepeket, és folytonos zaklatásoknak volt kitéve. Latinovits azonban nem volt botrányhős, csupán tudatos, felelősségteljes művész, aki képtelen volt a kompromisszumra. A kortársak meg nem értése felőrölte idegeit, évekig depresszióval küzdött.
1976 nyarán pihenni ment a Balatonhoz. Június 4-én már Balatonszemesről írt levelet Cserhalmi Györgynek:
„A depresszió vagy vélt depresszió ellustított, teljesen elpuhított…Tegnap még fél napot ágyban töltöttem. Ma végre nekiláttam a jógázásnak, favágásnak. Ezért ma jobban érzem magam. Most már mindennap háromszor megcsinálom a gyakorlatokat.”
Majd késő délutáni sétája alkalmával a Nagykanizsa-Budapest gyorsvonat halálra gázolta. Máig vitatott, hogy öngyilkosság vagy véletlen baleset okozta-e a halálát.
