Ági operaénekes és lelkész egy személyben, és nem utolsó sorban egy 18 hónapos kisfiú édesanyja. Tele van energiával, sugárzik belőle az életszeretet, de amikor endometriózis betegségéről beszél, hangja elkomorul. Érezni lehet belőle a sok fájdalmat, amit kamaszkora óta átélt.
„16 évesen, bár még csak a biológiakönyvből ismertem a férfi testet, már fogamzásgátló tablettát kellett szednem. Nem jött meg a menzeszem, viszont volt egy nagy cisztám és időszakonként borzasztó hasi fájdalmak törtek rám. Az arcbőröm is rettenetesen nézett ki. A nőgyógyász fogamzásgátló tablettát írt fel, hogy beálljon a ciklusom és elmúljanak a tüneteim.
Az orvosok csak találgattak
Sajnos a hasi görcsök nem múltak el, gyakran visszatértek egyre erősebb formában. Évekkel később vakbélgyulladás gyanújával megműtöttek, de kiderült semmi baja a vakbelemnek. A műtét után ugyanolyan rosszul voltam, mint előtte. Crohn-betegséget is diagnosztizáltak nálam, követtem a Crohn-diétát, de ez se segített. A végén már ott tartottam, hogy egy pohár víztől is hasmenésem volt. Amikor előadásom volt, nem ettem előtte, nehogy baj legyen. A színpadon nem érez fájdalmat az ember, olyan nagy az adrenalin löket, ehhez képest én úgy énekeltem végig főszerepeket, hogy közben azon imádkoztam, kibírjam az előadást és ne essek össze a fájdalomtól.
Megszületett a diagnózis
32 éves voltam, amikor először kimondták a diagnózist: endometriózis. Én azt sem tudtam, hogy mi az. Apukám, aki szülész-nőgyógyász, nyolc éven át mondogatta a kollégáinak, hogy szerinte ez a bajom, de mindig leintették: eltúlozza a helyzetet, mert a lánya vagyok.
Amikor először megműtöttek, az orvosok egy sima epeműtétre számítottak. Ez a műtét végül négy és fél órára sikerült, ugyanis ekkor derült ki, hogy az endometriózis legsúlyosabb stádiumával vagyok érintett. Ezt a beavatkozást egy még hosszabb, kilenc és félórás műtét követte néhány hónap múlva, amiből szép lassan felépültem.
Eljött a babavárás időszaka
Az endometriózis betegségben szenvedő nők legnagyobb félelme, hogy nem lehet természetes úton gyerekük. Ez a veszély nálunk is fennállt, de mi a férjemmel azért belevágtunk. Addigra azonban az entometriózis annyira elhatalmasodott a szervezetemben, hogy egy újabb négy órás műtét várt rám, amelynek során a méhemet el akarták távolítani. Én nem engedtem. Az orvosok heroikus küzdelmet folytattak, végül megmaradt a méhem és az esély, hogy kihordhatok egy kisbabát. A műtét után két egymást követő évben is elmentem Harkányba három hétre kórházi rehabilitációra, ún. endometriózis utókezelésre, ami sokat segített. Akkor azt mondták az orvosok: most vagy soha, kb. fél évünk van, hogy teherbe essek. Abbahagytam a fogamzásgátló szedését, ráálltunk a baba projektre, de sajnos négy hónap után abba kellett hagyni a próbálkozást, mert újra visszatérőben volt az endometriózis. Fáradtnak, gyengének éreztem magam, lefogytam. Apukám ajánlotta, hogy csináljak egy terhességi tesztet, mielőtt elkezdem újra szedni a tablettát. Az esélytelenek nyugalmával megcsináltam a tesztet, ami csodák csodájára pozitív lett. Ahhoz képest, hogy az orvosok azt mondták nekem, felejtsem el a terhességet, öt nappal rá az én bozótharcos kisfiam befúrta magát a méhembe és fityiszt mutatott a világnak.
Terhesség, szülés
Ami a várandósságot illeti, az első félidő maga volt a mennyország, nálam boldogabb kismamát nem lehetett a Földön találni. A második félidő alatt viszont megjártam a poklok poklát. Olyan fájdalmaim voltak, amelyek az összes korábbi endometriózisos fájdalmaimat felülmúlták. Ahogy a gyerek nőtt a hasamban, az összenövések, a letapadások és az átvarrások sorban szakadtak szét. Azt az egyet tudtam, hogy amikor a szülésre kerül a sor, az orvosomnak is a közelemben kell lennie, aki régebben operált. Ő tudja, mit hova varrt. Beütött a pandémia, jöttek a lezárások és mi a férjemmel leköltöztünk Pécsre, az orvosom közelébe. Jól tettük, mert hamarosan bent is tartottak a kórházban. Húsvét vasárnap beindult az első koraszülés, amit sikerült megállítani, ezután szigorú fekvés mellett két hétig bent tudták tartani a babát. Amikor már a kisfiam a szívleállás közeli állapotba került, egy életmentő császárral, öt héttel a szülés kiírt dátuma előtt, kivették belőlem. Hála Istennek, gyorsan behozta a lemaradást, én azóta is szoptatom őt, ami nagyon jót tesz az endometriózisomnak is. Idén lettem 42 éves. Azt szokták mondani, hogy az endós nőknél korábban jön el a menopauza időszaka. Bízom bennem, hogy ez a tünetmentes állapot sokáig kitart, de tudjuk jól, hogy ez az alattomos betegség bármikor támadhat.
Az Istenhitem segített
Végig az Istenhitembe tudtam kapaszkodni, akkor is, amikor az egyik műtétem előtt azt mondták, esély van arra, hogy meghalhatok. Emlékszem, ahogy betoltak a műtőbe, felpillantottam a lift felett az órára és megszületett bennem a mondat: legyen meg a te akaratod, az lesz nekem a legjobb. Meggyőződésem, hogy ennek a teljes önátadásnak, az Isten akaratának köszönhetem, hogy élek.
Megváltoztattam az életemet
Amióta kiderült, hogy endometriózisom van, glutén- és tejmentesen táplálkozom. Rendszeresen tornázok, odafigyelek magamra. Elkezdtem rajzolni és hímezni, mert egy bölcs barátom azt mondta: az a nő, aki szeret alkotni, de nem teszi, megbetegíti a saját méhét. Mindig szerettem rajzolni, de elhanyagoltam ezt a tevékenységet, sajnáltam rá az időmet. Így hát beiratkoztam egy rajztanfolyamra és kiderült, van tehetségem a rajzoláshoz. Végigcsináltam egy terápiát a pszichológusommal, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, óriási utazás az önismeretben. Elhatároztam, hogy felvételizni fogok komplex művészetterapeuta képzésre, ahol az ének és a rajztudásomat, valamint a lelkészi tapasztalataimat is hasznosítani tudom."
Nézd meg Ági videóját, ami az Endometriózis Magyarország figyelemfelkeltő kampányába készült.
Ezt is olvasd el az endometriózis témakörben!
Nemcsak fájdalmas, de a kezelése is drága
