Döntően a szavak embereként miként jutottál arra az elhatározásra, hogy cselekvő módon is beszállsz a magyarországi szegénység elleni küzdelembe, és a karitatív szándékot egy Facebook csoport működtetésével valósítod meg?
2016-ban kezdődött. Épp Budapesten volt dolgom, ahol villamossal mentem a Nyugatitól a Király utcáig. Láttam egy hajléktalan párt egy négy-ötéves kislánnyal, aki megkérdezte az apját, hogy hová megyünk. „Valami hídhoz, ma este ott leszünk” – válaszolt az apa. Nem akartam elhinni, hogy léteznek hajléktalan gyerekek. Mire felocsúdtam ebből az egészből, ők már leszálltak, és mentek tovább ezzel a hihetetlen monotonitással. Aznap éjszaka jutott eszembe, hogy megpróbálom felhasználni a kapcsolati tőkémet.
Megbeszéltük a kollégáimmal, jelenlegi segítőimmel, hogy létrehozunk egy Facebook-csoportot, ahol a szerzők árverésre ajánlanak fel dedikált könyveket, illetve kéziratokat. A csoport az Írók a szegény sorsú gyerekekért nevet viseli.
Miként választottad ki a célcsoportot , hiszen oly sokan vannak ma Magyarországon, akik támogatásra szorulnak.
Mindenkinek egy kicsit a sajátjaihoz húz a szíve. Kinek is tudnék leghatékonyabban segíteni, mint a helyi, nélkülöző, többgyermekes családoknak? Hiszen ismerem őket, hallottam a történeteiket, tudom miért tartanak ott, ahol. De ez nem volt mindig így. Az első évben egy budapesti hajléktalanszállót és gyermekétkeztetőt támogattunk, aztán több évig zeneiskolákat kerestünk meg, és azoknak a gyerekeknek vásároltunk hangszereket, akik ezt nem engedhették meg maguknak.
Majd a fülembe jutott, hogy a lányom osztálytársa több havi osztálypénzt nem fizetett be. Nem sokból tartott utánajárni, hogy öten vannak testvérek, a legkisebb pár hónapos, csak az anya dolgozik és egyszerűen nyomorognak. Akkor döntöttem el, hogy nekik és a hasonló helyzetben lévő gyerekeknek, illetve családjaiknak fogunk segíteni.
Ezután derült ki, hogy Hajdúböszörményben nem működik karitász szervezet, és a helyi görögkatolikus egyház szívesen venné, ha valaki felajánlaná a segítségét, adományát. Azonnal tudtuk, hogy ez nekünk szól. Körülbelül 400 ezer forint értékben vásároltunk tartós élelmiszert, az ünnepek közeledte miatt pedig karácsonyi ajándékokat a rászoruló gyerekeknek. Volt olyan is, hogy egy idős néninek fizettük ki a decemberi gázszámláját. Elhatároztuk, hogy most már nemcsak karácsonykor foglalkozunk ezzel, hanem havonta kivesszük az összegyűlt pénzt, és igyekszünk folyamatosan segíteni nekik.
Hogyan működik a segítő csoport?
Ha a gyűjtésről beszélünk, akkor az főként technikai dolog. Van egy adminisztrátorunk, Ványai-Für Anita, aki feltölti a nevemben a kéziratokat, könyveket az oldalra, illetve Gálné Mező Ivett felelős a postázásért. Én tartom a kapcsolatot a költőkkel, szövegeket kérek tőlük, ők pedig általában azonnal postázzák, kivétel nélkül, mindig nagy lelkesedéssel. Vagy Budapesten beviszik az Írók Boltjába, mert ők is segítenek nekünk a gyűjtésben. Ez csapatmunka.
Bíztál benne, hogy az árverésre bocsájtott dedikált kéziratok megnyitják a pénztárcákat, és a bevétel , mint támogatás is jelentős mértékű lesz. De hogyan forintosítjátok a magyar irodalmat, mi, ki határozza meg az írásművek árfolyamát?
Nem tudtam, hogy ez sikeres lesz-e. Megpróbáltam és bejött. Vannak a csoporton belül állandó támogatóink, egy „keménymag”, akik nagyon sokszor licitálnak, mert ők is ugyanolyan missziónak érzik ezt a feladatot és munkát, mint ahogy mi is. Segíteni akarnak. Nem tudunk elég hálásak lenni nekik és mindenkinek, aki valaha licitált már, vagy aki követi az oldalunkat. A forintosítás nagyon egyszerű. Senkivel nem kivételezünk, legyen az „nagy név” vagy kezdő. A kéziratok 1000 Ft-ról indulnak, a könyvek pedig 3000 Ft-ról. Sok esetben ennek többszöröse gyűlik össze.
Mennyire volt nehéz, vagy éppen könnyű összeverbuválni azt az írócsapatot, amelyik kéziratokkal látja el a rendszeres online árveréseket? Kik a résztvevők?
Sokan csak hallottak a csoportról, mert nyilvános a név és cím, ahová várjuk a könyveket, verseket. De többekkel, főleg ismerősökkel veszem fel én a kapcsolatot és írom le, hogy tulajdonképpen miért is lenne jó, ha csatlakozna a csoportunkhoz, és támogatna bennünket egy dedikált verssel vagy könyvvel. Nem sok elutasítást tapasztaltam eddig. Sőt, volt, hogy számomra ismeretlen (értsd: magát a szerzőt nem ismertem, nem pedig a munkásságát) írókkal is felvettem a kapcsolatot, mindenki örömmel vette a felkérést.
Kik azok, akik az árverésen részt vesznek? Mennyire nyitott ez a csoport?
Bárki, aki csatlakozik a csoporthoz. Nyilvános a csoport, de tagnak kell lenni ahhoz, hogy lehessen licitálni az oldalon.
Amint felkerül egy írás az oldalra, azonnal lehet rá licitálni. Ki üti le az ajánlatokat, mikor, és mi volt eddig a legmagasabb összeg, amiért egy írásmű elkelt?
Aki szeretné megszerezni az éppen aktuális művet, akár azonnal viheti. Nincs kötelező licitlépcső sem. Azt hiszem 2018-ban egy verset 50.000 Ft-ért vettek meg, illetve a nyertes felajánlotta, hogy az év végéig minden hónapban utal 10.000 Ft-ot a csoportnak. Vagy 2020 decemberében egy névtelen felajánlótól 200.000 Ft-ot kaptunk, hogy karácsony előtt még több dolgot tudjunk vásárolni a családoknak.
A kedvezményezettek hogyan kapják meg a támogatást?
Igyekszünk havonta kivinni az adományokat. Általában tartós élelmiszer csomagokat osztunk, de ha tudomásunkra jut, hogy valakinek pénzbeli segítségre van szüksége, akkor természetesen pénzt adunk. Személyesen juttatunk el hozzájuk mindent.
Említetted, hogy kapcsolatban álltok a helyi görögkatolikus egyházzal is, az együttműködés mire terjed ki?
Nagyobb ünnepek előtt az atya tartós élelmiszer gyűjtést hirdet, az adományokat pedig a „mi”, az általunk támogatott családok között osztjuk szét.
Civil Negyed rovatunkban olvashattok még olyan civil szerveződésről, mely a hajléktalanságot próbálja orvosolni, ez az Utcáról lakásba Egyesület. A Közös Halmaz Alapítvány pedig abban segít, hogy eligazodjunk történelmi közelmúltunkban, az igencsak ellentmondásos XX. században.
