Tele a hazai sajtó olyan történetekkel, hogy mennyire megterheli a családi költségvetést már egy pár napos belföldi nyaralás, nem is beszélve a hosszabb kiruccanásokról.
A statisztikai adatok szerint pedig egyre kevesebben engedhetik meg maguknak ezt a luxust, és a szabadságukat jórészt otthoni programokkal igyekeznek színesíteni.
A tényeket nem kívánjuk kétségbe vonni, pláne nem akarjuk ezeket cáfolni, mindössze arra teszünk kísérletet, hogy egy személyes példán keresztül bemutassuk, „lehet más a nyaralás”, hogy apró és ötletes praktikákkal valamicskét talán le tudunk faragni a nyaralás költségeiből.
Először szerveztünk apás-fiús nyaralást
Az volt a kívánsága hétéves fiamnak, hogy sátorozzunk. Az ötlet nem volt ellenemre, hiszen tinédzserkorom vándortáborai fiatal éveim legszebb emlékei közé tartoznak, az pedig, hogy az évek előrehaladtával egy kicsit derékfájósabb lettem, járulékos költségként bevállalhatónak tűnt.
Irány a sportáruház ( pontos neveket és fillérre pontos összegeket – érthető okok miatt – írásunkban nem szerepeltetünk), a legolcsóbb háromszemélyes sátor, és két polifoam, és már ugrott is egy tízes.
Mivel idén tervbe vettük, hogy horgászni is fogunk, a következő utunk egy apró horgász szaküzletbe vezetett: sneciző bot (három méteres), kis hal fogására alkalmas horgászfelszerelés, hét éves gyereknek éves horgászengedély, és az ország összes természetes vizére egy újabb engedély, nos mindez összesen egy ötösből ki is jött.
Általában a szállás az, ami igazán meg szokta dobni a nyaralások költségeit. Ebben nekünk szerencsénk volt, bár ez a szerencse viszonylagos, hiszen benne van pár évnyi barátság, és személyes jó viszony is.
Szállás szívességből
Az élet úgy hozta, hogy egy somogyi falu első embere néhány éve szerette volna megjelentetni a település népművészetét összefoglaló munkát, a feladat pedig engem talált meg, baráti szálakon keresztül.
A kötet összeállítása, szerkesztés, a nyomdai munkák megszervezése kedvemre való munka volt, örömmel végeztem, olyannyira, hogy amikor szóba került a javadalmazás, az anyagik szóba sem kerültek, csak annyit kéretem, hogy egyszer pár napot hadd töltsek el a falu szőlőhegyén egy kedves kis présházban.
Az alkalom most jött el, fiammal a sátrat a szőlőhegyen vertük fel, a kilátás gyönyörű, a kaland pedig már alapjáraton biztosított. Pénzbe pedig (gyakorlatilag) nem került, és azt gondolom igazán itt tudtuk legjobban megfogni a kiadásokat (ismerve a Balaton környékén mára igencsak elszállt szállásköltségeket). Sokat beszélünk az úgynevezett sharing economy-ról, azt gondolom kicsiben mi most ezt valósítottuk meg, bár lehet, hogy csupán a cserealapú gazdaság korai viszonyait képeztük le ismét, immár a 21. században.
Az utazás volt még egy komoly költségvetési tétel, benzin, tíz napos autópálya matrica, ez bizony több tízezer forint (hiszen annyit, és annyiszor kell tankolni, hogy az ne csak a le-, és visszautat biztosítsa, de az egyhetes nyaralás alatt az összes helyi utazást, le a Balatonra, stb.).
Strandra csak teli gyomorral
Attól már előre rettegtem, mi lesz, ha a strandon éhezünk meg, tudvalevő (és ez ma már igazi közhely), hogy a Balaton parti büféárak mára teljesen elszálltak. Hamburger, hekk, egyre megy, dupla szorzóval mérnek mindent, jobb, ha az ember bízik a hűtőtáska tartalmában.
Mi ezt a problémát inkább egy kis szervezéssel oldottuk meg.
A kis somogyi falu, ahol sátraztunk, komoly szociális ellátórendszert tart fent, óvoda, iskola, idős otthon, és ellátás, nyaranta pedig sok városi gyereket táboroztatnak itt. Ehhez pedig egy egész évben működő konyha dukál, napi menüvel; mi is erre repültünk rá, fejenként egy ezresért.
A logisztika pedig a következő volt: a faluban bevártuk az ebédidőt, a strandra már teli gyomorral érkeztünk, ottlétünk alatt pedig a magunkkal hozott gyümölcsökkel csillapítottuk éhségünket.
Általában azt gondoljuk, hogy vidéken a megélhetési költségek alacsonyabbak (ez nagyrészt igaz is), de például, ami a bolti árakat illeti, arra nem minden esetben áll ez a megállapítás.
A falubeli boltban bizonyos élelmiszerek esetében a pesti ár többszörösével is lehet találkozni (én ezt azzal magyaráztam, hogy egy magyar zsákfalu, valami olyasmi, mint egy apró horvát sziget, ahová mindent hajóval kell szállítani, és ez dobja meg annyira a költségeket.)
Ezért a helyi kisboltban csak az alapvető dolgokat vettük meg, a többit a part menti nagyváros Spar-Aldi-Lidl kombójában, bár ezeken a helyeken is (szezon lévén) az átlagos pesti árak többszörösével kellett néha szembesülnünk.
Programok esőnapra
Ha jó idő van, márpedig nekünk zömében jó időnk volt, akkor a Balatonban töltöttük a nap nagy részét, esőnap is csak kétszer fordult elő, ezeket pedig próbáltuk kalandosan, de az adott költségkereten belül megoldani.
Ha Somogy, akkor gyógyfürdő, ebből a környéken több is van, és talán az árak is még megfizethetőek: egy felnőtt, gyerek jegy ötezerből kihozható, ami viszont mindig elkeserít, hogy nem tudunk igénybe venni semmiféle kedvezményt, hiszen az apa-fia (vagy éppen az anya és a fia) nem számít családnak.
Az országban több helyen is újra nyitották (immár felújítva) az erdei kisvasutakat, Somogyban pedig ilyenekből van jócskán. Ráadásul az egyik (ismét csak) egy apró kis gyógyfürdőbe visz; a MÁV kisvonat jegyár megfizethető, a gyógyfürdő szintén, ha az útra kis élelmiszercsomaggal készülünk, a költségek nem fognak földhöz vágni.
Összefoglalva: egy kis szervezéssel, előre gondolással jelentős költségeket tudunk megtakarítani egy nyaralás alatt is, bár nem kétlem (és esetünkben is erről volt szó), hogy egy egyhetes minimál nyaralás is komoly tízezrekkel, százezrekkel képes megcsapolni a családi költségvetést.
Ez is érdekelhet:
