Hetvenedik születésnapján jelent meg önéletrajzi könyve, nem kaphat az ember ennél szebb ajándékot e kerek évfordulón. Pataki Ági sok mindent kipróbált már életében, modellként kezdte karrierjét, majd üzletasszony, később producer vált belőle. Nemrégiben újra visszakanyarodott a modellkedéshez, amit modern formában influencerként él meg méghozzá nagyon elegánsan. Saját bevallása szerint az unalomtól való félelem viszi tovább a megújulás felé, s valószínű ez tartja fantasztikus formában.

Annyira csábító volt a modell szakma, hogy végül nem ment egyetemre. ( Fotó: Pataki Ági)

Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, mi volt az első helyzet, amikor nem az történt, amit te szerettél volna? Amikor a felnőttek döntöttek helyetted.

Az ember gyerekkora tele van olyan döntésekkel, amelyeket nem ő hoz meg, hanem a szülei. Nekem nem voltak drámai pillanataim, a szüleim nem döntöttek a fejem felett nagy dolgokban. Sőt, ha most visszagondolok a fiatalkoromra, jobb lett volna, ha a bizonyos döntéseket meghoztak volna helyettem. Rögtön az érettségi után férjhez mentem, többek között azért is, mert otthon szigorúan fogtak. Időre haza kellett mennem, nem aludhattam máshol. Mai fejemmel belegondolva, jobb lett volna, ha a szüleim valamilyen módon megakadályozzák ezt a házasságot. Természetesen nem a jelenlegi férjemről van szó.

Mit tanultál otthon arról, hogyan kell kezelni a változást? A szüleid mennyire voltak nyitott emberek? Bátran belevágtak az új helyzetekbe, vagy inkább biztonságos játékosok voltak?

Olyan változásokba mentek bele, amelyekkel áldozatot hoztak a gyermekeikért, értem és a bátyámért. Olyanokat, amelyekre nem tudom, hogy mi képesek lennénk-e, mert a mi életünkben nem volt olyan helyzet, amikor így kellett volna cselekednünk. Amikor a bátyám megnősült, azért, hogy saját otthona legyen, mi a belvárosból Zuglóba, egy kisebb lakásba költöztünk. Amikor én mentem férjhez, a szüleim Gödöllőre költöztek tovább, hogy nekem tudjanak lakást venni. Megváltoztatták az életkörülményeiket azért, hogy nekünk jó legyen. Nem emlékszem olyan változásokra, amelyeket önszántukból, maguk miatt tettek volna meg és amelyeket én magam gyakran megteszek. Én abszolút unalomellenes és változáspárti vagyok. Ez kettő nálam együtt jár.

Az lett belőled, amit a pályaválasztáskor az érettségi idején elterveztél?

Pataki Ági rutinos "kiöregedőnek" vallja magát. ( Fotó: Pataki Ági)

Nem. Jótanuló voltam, jelesre érettségiztem, egyenes út vezetett volna az egyetemre, de helyhiány miatt elsőre nem vettek fel a Bölcsészkarra. Gondoltam, nem érdekes, majd jövőre sikerül. Belecsaptam a modellkedésbe, ami véletlenül indult le az életemben. Annyira csábító volt ez a szakma, hogy benne maradtam és végül nem mentem egyetemre. Akkor ez némi kavarodást keltett a családban, de a szüleim akkor sem hoztak döntést helyettem, hagyták, hogy a saját belátásom szerint tegyek. Ha most visszagondolok arra, hogy helyesen tettem-e ezt, azt mondanám nem tettem helytelenül, mert végül is egy jó karrier lett belőle. Elégedett vagyok vele így utólag.

Amikor a szakmai karrieredben váltották – voltál modell, üzletasszony, aztán producer, most újra visszakanyarodtál a modellkedéshez - a váltások hirtelen érkeztek, vagy készültél rájuk?

A változások beértek, nem egy pillanat művei voltak. Valami elkezdett unalmassá válni az előző dologban, az unalom szülte meg bennem az érdeklődést egy másik szakma iránti. Általában a véletlen hozott egy új lehetőséget és én éltem vele.

A magánéleti mélyponton, az emberi konfliktusokon hogyan tudod túltenni magadat? Kértél valaha külső segítséget? Mi a belső erőd, ami tovább vitt?

Iszonyatosan nehezen teszem túl magam az emberi konfliktusokon. Nem a belső erőm segít, hanem mindig valami külső segítség lendít tovább. A barátok, a családi kapcsolatok, a másokhoz fűződő mély emberi kötődések. Ezért is fontos, hogy az embernek legyenek kapcsolatai, csápjai, amelyekben meg tud kapaszkodni, ha baj van. Amikor az ember mély ponton van, nehezen tud egyedül kikászálódni belőle, kell a segítség. Én még nem fordultam pszichológushoz, de szerintem az is jó megoldás lehet.

Kerek születésnapot ünnepeltél nemrégiben. Hogy kezeled az idő múlását? Hiszen ez is változás.

Az ember megszokja, hogy múlik az idő. Soha nem ért traumaként. Visszagondolva a múltra, nem tudom eldönteni, hogy elég felkészült voltam az idő múlásának következményére, arra, hogy kiöregszem valamiből, vagy elég szerencsés vagyok, hogy kiöregedve is tudtam valami mást csinálni. Rutinos kiöregedő vagyok. A modellvilágban viszonylag korán megtörténik a kiöregedés, bár nálam ez később következett be.

Mit tanítottál a gyerekednek a változásról? Hogyan nevelted őt, hogy rugalmasan kezelje a nehéz helyzeteket?

Azt hiszem, az ilyenfajta tudást nem tanításból lehet megszerezni, hanem példákból. Mi a férjemmel a rugalmasságot már hivatászszerűen űzzük, a fiunk ezt látta otthon. Ő is belekezdett már jó pár dologba, más végzettsége van, mint amit most csinál. A filmezés is ráerősíti erre, minden projekt más, rengeteg váratlan helyzet fordul elő, amelyekben döntéseket kell hozni. A filmkészítés egy nagyon kiszámíthatatlan szakma, csak az tudja jól csinálni, akiben megvan a nyitottság. Mivel a fiam is ebben a szakmában dolgozik, még jobban megedződik majd ezen a téren.

Milyen változásokat hozott a Covid járvány az életedben? Változott-e benned valami annak hatására, amit az elmúlt másfél évben éltünk át?

Természetesen engem is megérintett ez az új helyzet, de ehhez is hozzá lehet szokni. A negyedik hullám előtt felkészültnek érzem magam, azt gondolom, nem lesz olyan drámai elviselni a bezártságot, mint régebben. Nem akadályoz meg abban, hogy új dolgokon gondolkodjam.

Az egyik új dolog, amibe belefogtál a napokban hozta meg a gyümölcsét. Megjelent az önéletrajzi könyved. Milyen érzés volt először kézbe venni?

Nem állt szándékomban könyvet írni. Magamtól egy sort sem írtam volna. De amikor a Libri Kiadó felkért erre, a nyitottságomnak köszönhetően nem mondtam nemet. Ez egy nagy döntés volt. Tartottam attól, hogy senkit sem érdekel az életem. Ha a valami új történik velem, az elején félek a kudarctól, de aztán végül minden sikerül. Remélem, most is így lesz majd.

Másik újdonság, ami az elmúlt időszakban megtörtént veled az az, hogy betörtél a közösségi médiába. Influencer lett belőled. Miért gondoltad, hogy ez jó neked?

Sokáig nagyon közösségi médiaellenes voltam, nem értettem, miért kell az embernek akár a privát életét megosztania másokkal. Szórakozásból mentem fel az oldalakra, például azért, hogy Kajdi Csabát tudjam nézni, hallgatni. Aztán megértettem, hogy ez egy izgalmas, új dolog, miért is maradjak ki belőle. Ma már azért is csinálom, mert ez is egyfajta ismertséget hoz, ami jól esik a lelkemnek és amit jó ügyekre is fel lehet használni.

Ezt is olvasd el a B terv című rovatunkból!

Még útközben vagyok - Schell Judit a változásról