Medveczky Jenő a XX. századi magyar festészet és grafika egyik legkiválóbb mestere. Budapesten, Rómában és Párizsban tanult. A klasszikus hagyományokat, tehetségével gyarapítva, a maga képére formálta. A görög-latin örökséghez éppen úgy kapcsolódott, mint a XX. századi francia festészeti tradícióhoz. Szívesen vállalta a magyar művészet nagy elődeit is, és néhány általa nagyra becsült mestert barátjaként tisztelhetett.

Monumentális festő volt, ezt bizonyítják megmaradt falképei és freskói. Szigorú felépítésű és tiszta színkezelésű festményeit, biztos, határozott vonalú grafikáit mint szenvedélyes vallomásokat állította elénk. Eleganciája, finom, elmélyült szelleme, lírai játékossága, a mozgás, a zeneiség – mind jellemzője művészetének, akár nagy sorstragédiákat, akár a hétköznapi lét apró dolgait ábrázolta. Nagyszerű portréi eszményeket sugároznak.

Medveczky Jenő művészetének megítélésében mintha nem történt volna változás. A huszas években indul, a cézanne-i invenciókra és a kubista képépítés tanulságaira is érzékenyen reagáló fiatal festőre aggatott „római” jelző – amelyet az 1928 és 1930 között ösztöndíjasként Rómában töltött néhány hónapnak köszönhetett - művészetének értékelését egész hátralévő életében meghatározta.

100 éve született Medveczky Jenő. A centenáriumot életmű kiállítással ünnepli az Ernst Múzeum. Utoljára pár évvel halála után, 1973-ban volt látható nagyobb válogatás műveiből. Az elmúlt évtizedekben több kisebb tárlat nyílt alkotásaiból, született egy monográfia is, de Medveczky Jenő művészete, úgy tűnik, mégis feledésbe merült.

Ez alkalommal azon alkotásait mutatják be, amelyek ritkán vagy egyáltalán nem szerepeltek még kiállításon, s külföldi és hazai magángyűjteményekben vannak.

A katalógust a művész monográfusa, Jobbágyi Zsuzsa írta.

A kiállítást Kratochwill Mimi művészettörténész rendezete.

A tárlat megtekinthető 2002. június 13-tól 2002. július 3-ig, hétfő kivételével naponta 11-19 óráig.

A kiállítás és a múzeumi beszélgetés helyszíne: Budapest, VI. Nagymező utca 8.