Az előadáson a kor összes neves hazai énekművésze részt vett. A produkciót és az épületet I. Ferenc József császár és király is megtekintette.

Háttér

Az Operaház épülete az akkori Európa egyik, nemcsak legszebb, de legkorszerűbb színháza is volt: itt építették be a világon először a modern színpadtechnika vívmányát, az úgynevezett Asphaleia-rendszerű, öntöttvasból készült, hidraulikus színpadgépezetet, mely egészen az 1982-es bezárásig működött. A világítás ekkor még gázzal történt, de igen hamar áttértek a villanyra.

Az Operaház intendánsa a megnyitáskor az intendáns báró Podmaniczky Frigyes, a főzeneigazgató Erkel Ferenc, az igazgató Erkel Sándor, a főrendező Káldy Gyula, a balettmester pedig Campilli Frigyes volt. Az első társulatot 34 magánénekes, 81 tagú kórus, 75 tagú zenekar és 30 fős balettkar alkotta. Az opera- és balettegyüttes 1884 szeptemberében kezdhette meg a próbákat, a majd' 10 éven át épült új színházban. Az első évadban hetente négy alkalommal (kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap) voltak előadások. A társulat először a Nemzeti színházi repertoárt játszotta, az új színpad méretei és szerkezete miatt valamennyi műhöz új díszleteket kellett készíteni. Az évad végére 38 opera és 7 balett alkotta az Operaház repertoárját.