A budapesti lakosok - a KSH 2015-ös kutatása szerint - jóval mobilisabbak, mint a falvakban élők. A fővárosiak döntő többsége Budapesten belül keres magának új otthont, de az agglomeráció is szépen teljesít: ott a lakásváltások majdnem fele más településekről beköltözőknek köszönhető.
- A vidéken tapasztalható alacsony mobilitás nemcsak a szándék, hanem az anyagi lehetőségek függvénye is – mondja Valkó Dávid az OTP Ingatlanpont vezető elemzője. A községekben értékesített ingatlanok ára 2015-ben átlagosan 6,2 millió forint volt. A megyeszékhelyen átlag 10 millió forintért, a fővárosban átlag 16 milliós forintos áron lehet lakást venni a KSH vonatkozó statisztikái szerint. Külső forrás bevonása nélkül tehát egy vidéki ingatlan eladásából aligha lehet nagyobb városba költözni. A szakértő szerint az anyagiakon túl az ingatlan-eladási tapasztalat is sok esetben hiányzik. Többek közt ezzel indokolja az ingatlanközvetítőik bevonását, akik az eladás mellett az új otthon megtalálásában nyújtanak segítséget a költözködőknek.
A mobilitás hiánya ugyanakkor a munkaerőpiacon is problémát jelent. Miközben a kelet-magyarországi megyékben 10% fölötti, vagyis a fővároshoz képest több mint kétszeres, sőt egyes nyugati megyékhez képest háromszoros a munkanélküliségi ráta, a munkahely miatti lakáscsere csupán az összes adásvétel 13%-át adja.
- Bár egyre növekszik arányuk, még mindig kevesen költöznek a munkahelyek után – vonja le a következtetést Valkó Dávid, aki szerint a vándorló dolgozók körében a legvonzóbbak a jelentős iparral bíró városok, mint például Győr vagy Kecskemét. Az OTP Ingatlanpont tapasztalatai szerint főleg a megyeszékhelyeken keresettek a megfizethetőbb panellakások, ezt erősíti meg a statisztikai hivatal száma is: az odaköltözők több mint fele választ egykori lakásgyári ingatlant.
