Emlékszünk, milyen menő volt Puppet a Házibuliban? Ő volt az a nagyamama, aki cinkosként állt Vic mellett, akivel lehetett beszélni fiúkról és szexről is. A film se mai, Puppet is közel járt a nyolcvanhoz, vagyis, ha így nézzük, a menő nagyszülő se nem kor, se nem korszak kérdése.
De valami mégis változott. Hiszen a klasszik nagyi képe nagyjából ez: hajhálóval a fején, virágos otthonkában sütit süt. Nem mangós-maracujás browniet, hanem egyszerű kakaós piskótát, amit megken egy kis házi baracklekvárral és kész. Ők azok, akik a frissen főtt kukoricát forrón viszik a nagyszünetben az unokák sulijához. Nem terepjáróval, villamossal. És az ő aranylakodalmas párjaik azok a nagypapák, akik megtanítják a lurkókat csúzlit készíteni, vagy egyelni a vetést. Jelen időben írtuk a fentieket, pedig voltaképpen ez már a múlt.
Idősek, de aktívak
Miért? Egyszerűen mindenki sokkal fiatalabb, vagy fiatalosabb. Ötvenesek bulizni járnak, hatvanasok kemények sportolnak, hetvenesek éppen nősülnek. A potenciális nagyszülőknek megváltoztak az életvezetési szokásaik, ezért nem tudnak, vagy nem akarnak helytállni. Ez utóbbi nem mellékes! Ahogyan vannak rossz szülők, bizony vannak rossz nagyszülők is. Már azzal sokat segítünk egy gyereknek, ha ezt felismerjük magunkban, ki merjük mondani és így nem teszünk tönkre egy életet. Vállaljuk, amit érzünk! Az őszinteség persze sokszor lelkifurdalással is jár.
Nézzünk néhány példát:
A manapság ritkán előforduló esetben a szülők huszonévesek, a leendő nagyszülők pedig csak közelítik az ötvenet. Karrierjük csúcsán vannak, élvezik, hogy a gyerek kirepült és a legnagyobb gondjuk az, nehogy összefussanak vele egy szórakozóhelyen. A leendő nagyszülők már a kifejezéstől is rosszul vannak, hiszen öregíti őket a címke. Kicsit igyekeznek is titkolni, hogy ez a szerep vár rájuk és az unoka születése után se sokat változik a helyzet.
A másik esetben adva van egy harmincas egyedülálló nő, akit anyukája is nagyjából ilyen életkorban hozott világra. A harmincas nő gyereket vállal és titokban számít édesanyja segítségére. Ám anyukája szereti a munkáját, még van pár éve a nyugdíjig és szeretné azt ki is használni. Bár mindenben támogatja a lányát, sokat nem tud jelen lenni.
Mint tudjuk, az első gyerek érkezése erősen kitolódott. Vegyünk egy negyven közeli friss szülőt, akinek szülei hetvenesek. Meglehet, már nyugdíjasok, de még elég aktívak és amíg energiával bírják, utazgatnának a világban, élénk társasági életet élnének, színházba járnának, miegymás. Szeretik a gyereküket, az unokát is, de vannak álmaik, vágyaik, egy bakancslistájuk akár…
Nagyszülő helyett bébiszitter
Akkor felejtsük el a nagyszülőket?
Ne! De elsődlegesen keressünk bébiszittert, aki bármikor ráér a gyerekre vigyázni (jobb ha kettő, esetleg három ilyen fix emberünk is van, ha egyikük nem érne rá).
Ha ez megvan, onnantól nincs elvárás a nagyszülők felé. Meglehet, épp ők jelentkeznek, mert unokahiányuk van, de ez már egy közös megállapodás. Mindenki számára az a legjobb, ha a nagyszülők nem kényszerből, hanem saját belső indíttatásból töltenek időt a gyerekekkel. Annyit, amennyi mindenkinek jólesik.
A hogyan azonban rengeteget változott. Nem csak arra gondolunk, hogy rengetegen költöztek külföldre, akik így csak virtuálisan tudnak részt venni egymás életében, hanem arra, hogy a gyerekek más közegben nőnek fel és ezt a közeget bizony ismernie kell a nagyszülőknek is. Legalább részben! Nagyot nő az a nagypapa az unoka szemében, aki nem kérdez vissza, mi az a playstation; vagy az a nagymama, aki követi unokája kedvenc influenszereit. Érdemes rákérdezni a kedvenc filmjeikre, sztárjaikra, zenéikre, hogy értsük, mi foglalkoztatja őket, beszéljük az ő nyelvüket. És ezek mellett azért ugyanúgy jöhet a lekváros piskóta, meg az egyelés a kertben. Hiszen rengeteg elkötelezett nagyszülő van! A nagyi, akiről senki meg nem mondaná, hogy nem az anyukája az ovisnak, akivel már a fél világot bejárta, de ő büszkén közli, hogy a kísérője az unokája! A nagypapa, aki a barátnőjétől azért siet haza, hogy beöltözzön mikulásnak és saját mesét mondjon a lurkóknak…
Jótanácsok szupernagyiknak és szuperpapiknak:
- Ne menjünk szembe a szülőkkel, de azért cinkosok lehetünk!
- Igen, a nagyszülőknél mindig egy kicsit többet szabad, de csak egy kicsit!
- Mutassunk példát azzal, hogy mi is azt tesszük, amit kérünk!
- Mondjunk nemet, ha nincs időnk az unokákra - de fogadjuk is el a nemet, ha a szülők épp nem ránk akarják bízni őket.
- Mondjunk bátran nemet az unokáknak is, ha valamihez nincs kedvünk – de engedjük meg nekik, hogy ők is megvétózhassanak egy programot.
- Ne szégyelljük, ha olykor elfáradunk!
- Éreztessük, hogy mindenben számíthatnak ránk!
- Találjunk ki valami szokatlant: pl. sátrazzunk a nappaliban!
- Nem kell bohócot csinálnunk magunkból, elég ha bohóckodunk!
A legfontosabb, hogy bármit teszünk, az szívből jöjjön! Mert szupernagyinak is születni kell! De ezt a címet nem díjátadókon osztogatják, hanem a gyerekektől kapjuk, amikor maszatosan a átölelnek és a fülünkbe súgják: nekem van a legmenőbb nagyim!
