A cukorbetegség szinte az egész életet változtatja meg, hiszen a betegek nem csupán gyógyszeres-vagy inzulinkezelést kapnak, de alapvető feltétel a speciális étrend megtanulása és követése is. Dr. Molnár Jeannette doktornő, a Budai Endokrinközpont diabetológusa összegezte a legfontosabb tudnivalókat arról, melyek a legfontosabb nyomelemek a cukorbetegek számára.
Cink
A cukorbetegség kezelése során fontos szerepe lehet a megfelelő cink bevitelnek és nem csak azért, mert a cink több száz enzim nélkülözhetetlen alkotórésze. Megfigyelték, hogy ezen nyomelem hiánya a hasnyálmirigy inzulintermelését és annak hatékonyságát kedvezőtlenül befolyásolhatja. Szerepe rendkívül sokrétű, a fehérjeszintézis mellett például az egyik legfontosabb antioxidáns enzim, a szuperoxid-dizmutáz alkotóeleme, ezért segít a kóros szénhidrát-anyagcserében megnövekedett oxidatív stressz káros szövődményeinek a megelőzésében.
Egyébként a cukorbetegek vizeletürítéskor - egyéb nyomelemek mellett - több cinket veszítenek, mint a nem cukorbetegek. Ennek oka, mértéke és jelentősége még nem tisztázott kellőképpen. Mindenesetre javasolható, hogy egy egyszerű vérvétel során legalább évente egy-két alkalommal megmérjék a cukorbeteg vérének cinktartalmát. Amennyiben egyértelmű hiány igazolható, a cink pótlása pozitív hatást gyakorolhat a vércukor szabályozásán túl a vérzsírok szintjére is. A cink pótlása más okból is előnyös lehet, ugyanis a megfelelő cink egyensúly hozzájárul az immunrendszer optimális működéséhez. Ez a cukorbetegek számára igen fontos, ugyanis ők könnyebben kaphatnak el bizonyos fertőzéseket, különösen akkor, ha átmenetileg romlik a szénhidrát-anyagcsere helyzetük - mondja a doktornő.
Magnézium
Ahogy az előbb említettük: a cukorbetegek a vizelettel számos fontos anyagot veszíthetnek (néha jelentős mennyiségben) - többek között magnéziumot is, így viszonylag gyakori náluk a magnéziumhiány. Ez izomgörcsöket okozhat, különösen akkor, ha a vérben a kalcium-magnézium arány nem megfelelő. A kalcium-magnézium egyensúly kibillenése számos tünetet eredményezhet, és szerepet tulajdonítanak neki a krónikus fáradtság kialakulásában is. Fontos tudni, hogy a kalcium-magnézium arány felborulásához néha az is elegendő, hogy egy korábban nem ismert D-vitamin hiányt hirtelen, viszonylag erélyesen el kezdik kezelni. Ha ilyenkor kellemetlen tünetek jelentkeznek, nem szabad abbahagyni a D-vitamin szedését! Jobb, ha a beteg figyelmét erre előre felhívják, akkor nem éri váratlanul az esetleg fellépő panasz. Itt is alapszabály: tünet esetén érdemes először megmérni a vér magnéziumszintjét és annak megfelelő kezelést bevezetni.
A magnéziumhiány azonban nem csak a cukorbetegeket érinti kedvezőtlenül, hanem az egészségeseket is. Az utóbbi egy-két évben néhány vizsgálat és statisztikai tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a magnéziumpótlás segíthet megelőzni a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását főleg a leginkább veszélyeztetettek körében. Ez viszont még korántsem tény, hanem további ez irányú vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy ebben egyértelműen állást lehessen foglalni.
Mangán
Bár a mangánra csupán kis mennyiségben van szükségünk, számos élettani folyamat megfelelő működéséhez szükséges. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a csökkent mangán bevitel növelheti az inzulinrezisztenciát, emellett részt vesz a szénhidrát- és lipidanyagcserében. Az internetes források még sok egyéb hatást tulajdonítanak a mangánnak, de ezek többsége még nem nyert bizonyítást. Ugyanakkor a túlzott mangánbevitel biztosan káros következményekhez vezethet: mangánmérgezés esetén a mangánizmus nevű ideggyógyászati kórképet figyelték meg.
A hazai élelmiszerek legfontosabb adatait részletező „Tápanyagtáblázat” szerint főleg a teljes kiőrlésű gabonafélék, továbbá a dió és a mogyoró gazdag mangánforrások, a tejtermékek, a húsok igen kis mennyiségben tartalmaznak mangánt. A mangán esetében már sokkal bonyolultabb megszervezni a vérszint mérését, de szükség esetén, megfelelő műszerekkel megoldható.
Króm
A krómmal kapcsolatban kering talán a legtöbb olyan adat az interneten, amely túlzott reményeket ébreszt a 2-es típusú cukorbetegekben. A krómot ugyan esszenciális (nélkülözhetetlen) nyomelemnek tartják az 1980-as évek óta, de erre mindmáig nem sikerült egyértelmű bizonyítékot felmutatni. A humán krómpótlás jelenleg nem elfogadott sem az orvosi gyakorlatban, sem a króm biológiai vonatkozásait kutató vegyészek, analitikusok körében. Tény, hogy megjelent néhány érdekes tanulmány, mely szerint a 2-es típusú cukorbetegek körében végzett krómpótlás csökkenti a vércukorszintet és a HbA1c értéket, de sem a tanulmányokba bevont betegek száma, sem a krómpótlás időtartama alapján nem vonható le az a következtetés, hogy a krómpótlás jobb lenne vagy helyettesíthetné a korszerű gyógyszeres vagy inzulinkezelést. Az is tény, hogy a króm bizonyos vegyületei nagyon toxikusak és kísérleti állatokban akár rákot is okozhatnak.
Az is bizonyos, hogy a króm meghatározás nehézségei miatt megbízható vizsgálati adat szinte alig áll rendelkezésre.
(Forrás: Budai Endokrinközpont)
