1. Hegyi beszéd helyett
Sokan úgy gondolják, hogy meg kell győzniük a gyermeket az igazukról, ezért ha azt szeretnék, hogy megtegye, amit mondanak, érvelni kezdenek. Például, ha a kicsi piszkálja a konnektort, jön anya, és elmagyarázza, miért is veszélyes az, mi történhet vele, aztán kórházról és doktor bácsiról mesél.
Az egy-két éves totyogó ebből annyit érzékel, hogy „ha odamegyek a konnektorhoz, anya hosszan magyaráz”.
A hosszas magyarázat gyengíti a határozott rászólás erejét. Ha rászólsz, mert valami veszélyes, mondd egyszerűen és egyértelműen! Magyarázni, megértetni vele bizonyos dolgokat, tanítani őt máskor kell, mesével, rajzzal, bábozással, beszélgetéssel: akkor, amikor nincs vitahelyzet.
2. A hangnem számít
Gyakran van olyan helyzet, amikor az ember szeretne aranyos lenni, jó fej maradni a gyerek szemében, ezért rosszul érzi magát a szigorú szülő szerepében. Ilyenkor hiába próbál ki a szülő bármilyen praktikát vagy előre begyakorolt szöveget például a kicsi esti elaltatására, a kisgyerek nem fog együttműködni, mert érzi az ellentmondást a szülő viselkedése és a mimikája, gesztusai, hanghordozása között. Ha tehát szeretnél valamit elérni nála, akkor legyél először te tisztában magaddal.
Néha hajlamosak vagyunk viccesen vagy szarkasztikusan megfogalmazni a kéréseinket a gyerek számára azért, mert jó fejek szeretnénk maradni a szemében. „Fiatalember, legyen szíves elpakolni a játékait a helyére!” – ez nagyon aranyos kérés, csak éppen egy 2-3 éves kisgyerek még nem feltétlenül érti meg, mit szeretnél.
3. Miért nem működik együtt?
Megkéred valamire, de ő nem teszi meg. Mi lehet ennek az oka? Gyakori eset, hogy amikor elindulnánk otthonról, a gyerekek nem akarnak öltözni, nyafognak, piszmognak, ezért minden indulás szülői ordításba és noszogatásba torkollik. A szülő nem érti, miért nem akarnak menni, amikor úgy szeretik az edzést, amire járnak, a játszóházat, a szülinapi partit, a játszóteret, a gyerekangolt, ahova mennek, akkor hát miért nem akarnak elindulni? Azért, mert mindenre van idejük, csak szabad játékra nem.
Egy kisgyereknek naponta több órát kéne szabadon játszania anélkül, hogy bárki is programokat szervezne neki, megpróbálná szórakoztatni, és lekötni a figyelmét. Persze minden kisgyerek unatkozik néha, és jó megoldásnak tűnhet telezsúfolni programokkal a napot. Az igazság azonban az, hogy valójában unatkozásra van szüksége ahhoz, hogy rájöjjön, mit szeret igazán csinálni.
Mielőtt dorgálni kezdenéd, és azon aggódni, miért nem csinálja, nézd meg, miért nem működik együtt?
● Esetleg fáradt?
● Több figyelmet szeretne szerezni? (Az esti lefekvéssel kapcsolatos problémák egyik gyakori oka ez.)
● Elmélyülten foglalkozik valamivel, te pedig félbeszakítottad?
● Nem képes még megtenni, amire kéred?
● Nem érti, mit szeretnél tőle? (Például a beszédfejlődésben még nem tart ott.)
●Nem egyértelműek számára a határok, mert néha így, néha úgy kéred tőle?
4. Korának megfelelő, egyértelmű feladat
A kicsi akkor fog tudni együttműködni veled, ha a korának megfelelő bonyolultságú feladatot adsz neki. Másfél évesen még nem érti, mit kell tennie, ha arra kéred, „tegyél rendet a szobádban”. A több tagból álló feladatokat sem érti még, „a mackókat tedd a polcra, a legókat a dobozba, és aztán az egészet ide a sarokba”. De ha megkéred rá, hogy „azt a három kisautót tedd a dobozba”, készséggel végrehajtja, mert érti, miről van szó. A túlságosan nagy és komplex feladatokkal még 3-4 évesen sem tud igazán mit kezdeni.
5. Ritmus, szokások
Azt gondolnánk, amikor a gyermekünk már nem csecsemő, hanem totyogó, akkor lazábbak lehetünk az altatási szokások, a napirend tekintetében. De nem. Ebben a korban még érzékenyebb arra, hogy a napjai kiegyensúlyozottan, kiszámíthatóan történjenek. Nem óraműpontossággal, hanem kialakult szokások mentén. Legyen rituáléja a reggeli elindulásnak, az ebédnek, a lefekvésnek, a sétának, a közös vacsorának, a pelenkázásnak, mindennek.
A kisgyerek szívesen beilleszkedik ezekbe a rituálékba, sőt számon is kéri rajtad, ha nem tartod be. Sokkal kevesebb a fürdéssel, evéssel, altatással, elindulással kapcsolatos konfliktus, ha mindegyiknek megvan a maga menete, amit következetesen mindig betartasz.
Forrás: kismamablog
