A fotós és támogatói ezzel a megdöbbentő plakáttal próbálják felhívni a figyelmet az anorexia nervosára, erre a pszichés eredetű betegségre, amely sok esetben halállal végződik: a lányok addig éheztetik magukat, amíg szervezetük fel nem adja a harcot. A plakáton szereplő francia nő, Isabella Caro tizenöt éve anorexiás, alig volt tizenhárom éves, amikor először kellett szembenéznie a betegséggel.

Az anorexiások túlnyomó többsége lány, és az egyébként is nehéz pubertáskorban alakul ki náluk leggyakrabban. A túlzott koplalás oka az illető testképének eltorzulása, a fokozott félelem az elhízástól, következménye a szervezet legyengülésén kívül a menstruáció elmaradása.

De vajon igaz-e az az állítás, amelyet a plakát készítői is sugallnak, hogy a csontsovány nők tömegéért a divat a felelős? Sokak szerint igen, az egészségtelenül vékony modellek ugyanis rossz példát mutatnak a fiatal lányoknak, akiket mindenhol ezek a képek vesznek körül: vagyis tökéletes az, aki maximum ötven kiló.

A divatvilág azonban visszautasítja a vádat, és az egyik világhírű topmodell, Gisele Bündchen sem a kifutók világát, a magazinok címlapjait okolja, hanem sokkal inkább a családi hátteret. Azt állítja, akinek erős családi és baráti kötelékei vannak, azt nem hagyják ilyen nagy veszélybe sodródni szerettei, még időben kirántják a bajból.

Ugyanakkor egyes országokban már vallomásértékűnek tulajdonítják a divatházak azon lépését, hogy bizonyos testtömegindex-érték alatt nem engednek fel modelleket a kifutóra. Ám a világ más pontjain még mindig zörgő csontú lányokat láthatunk a vörös szőnyegen, akiken látszik, mennyit kínlódnak azért, hogy ilyenek legyenek.

"Ha nem felel meg a méreted az előírásnak, akkor rávesznek, hogy csak almát egyél és csak vizet igyál. Van, aki meg is teszi ezt, és csak fogynak, fogynak... és a végén ki tudja, talán bele is halnak, mint Ana CArolina Reston" - mondta egy volt modell az egyik televíziócsatornának.

Ana Carolina Reston halála volt az, amely elindította a világméretű harcot az anorexia ellen. A modell még csak huszonegy éves volt, amikor kórházba szállították, de már nem tudtak segíteni rajta, úgy legyengült a szervezete a folyamatos koplalástól.

De hogyan vehetjük észre, hogy gyermekünk, testvérünk, ismerősünk, vagy netalán mi magunk anorexiában szenvedünk? Leginkább persze abból, hogy az illető sokkal kevesebbet eszik, mint korábban, és folyamatosan olyan megjegyzéseket tesz, amelyből kiderül, hogy gyűlöli azt, ahogy kinéz. Ha arra panaszkodik, hogy nincs rendben a menstruációs ciklusa, akkor a koplalás már megtette a hatását.

Sokan összekeverik az anorexia nervosát a bulimiával. Ugyan mind a kettő pszichés eredetű evészavar, a bulimiásokat talán nehezebb felismerni, az ő testsúlyuk ugyanis többnyire normális. Ennek ellenére folyamatos önértékelési zavarral küzdenek, amelyeket falásrohamok követnek, majd pedig lelkiismeret-furdalás, és a megszabadulás a tápláléktól hányással, vízhajtó vagy hashajtó használatával.