Ők azok az örök gyerekek, akik képtelenek felnőttként viselkedni, vagy ennek megfelelő tevékenységet végezni. Alkalmatlanok az elköteleződésre akár egy igazi párkapcsolatban, akár egy barátságban. Mindezek mellett pedig a döntéshozatal vagy a felelősségvállalás elől is sorozatosan elmenekülnek. S hogy miért?
A pán péterek számára a felnőttkor ijesztő és bizonytalanságokkal terhes, míg a gyerekkor egy biztonságos, jól ismert sziget, ahol nyugodtan el lehet éldegélni. Ezt a szigetet szinte láthatatlanul építik fel maguk köré a gyerekkorból szerzett biztonságot sugalló élményvilágból, és eszük ágában sincs innen eljönni.
Hogy jól érezhessék magukat, néha még olyan foglalkozást is választanak, ahol kiélhetik gyermekies vágyaikat.
Az ő egyetlen döntésük csak az, hogy gyerekek, igaz kissé nagyra nőtt gyerekek maradnak. Minden egyéb döntést átruháznak egy felelősséggel bíró másik fontos személyek (pl. szüleiknek vagy házastársuknak).
A Pán Péter történetéhez ugyanis hozzátartozik, hogy mindig van a környezetében valaki, aki átvállalja a döntéshozatalt és a felelősséget helyette, egyfajta szülőpótlóként funkcionálva. Ő az a bizonyos megmentő, aki boldogan hordozza ezt a cseppet sem könnyű feladatot.
Forrás: http://invitel.hu/turi.zoltan/Elhuzudoserdulokor.htm nyomán
