Az utóbbi években kiderült, hogy az úgynevezett endokannabinoid jelmolekulák – amelyek hatásukban a marihuána aktív hatóanyagához, a THC-hoz hasonlítanak – kulcsfontosságúak az idegsejtek közötti kétirányú kommunikációban.
Katona István és kollégái (MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Lendület Molekuláris Neurobiológiai Kutatócsoport) legújabb eredménye szerint a rekreációs célú kannabiszfogyasztás – értsd: füves cigi – igen durván avatkozhat bele az idegsejtek „beszélgetésének” finomszabályozásába.
Katonáik minden korábbinál részletesebb mikroszkópos felvételein látható, hogy 6 napig tartó THC-kezelés hatására drámai módon, kb. 85%-kal csökkent az endokannabinoid molekulákat fogadó „antennák” (CB1 receptorok) száma az idegsejtek kapcsolódását biztosító szinapszisokban.
A receptorok száma csak meglepően lassan áll vissza. A 6 napos, élvezeti szinttel (100 ng/ml) történő kezelés után 11 napnak kellett eltelnie az 50%-os javulásig, de a teljes helyreállás 6 hetet vett igénybe. Katonáék ezt – tekintve a legnépszerűbb európai fesztiválok hosszát – „rockfesztivál-paradigmá”-nak nevezik.
Katona István az mta.hu-nak elmondta: az amerikai Egészségtudományi Kutatóintézet (National Institute of Health) munkájának köszönhetően néhány éve ismert, hogy a tartósan nagy THC-koncentrációjú füvet szívó emberekben tapasztalható káros mellékhatások, például a tanulási képességek romlása mögött a CB1 receptorok szintjének általános csökkenése áll. Az új mikroszkópos módszerek nélkül azonban eddig nem volt rá lehetőség, hogy kiderítsék, pontosan honnan tűnnek el a receptorok, azaz melyik idegsejtekről és az idegsejtek melyik részéről, illetve azt sem tudták, mennyi receptor tűnik el.
Ez azért fontos, mert ezek az információk segítenek megérteni, hogy mely élettani folyamatok károsodhatnak a krónikus marihuánafogyasztókban, és milyen jelenségekre kell az orvosoknak felkészülniük, hogy a sajnos egyre nagyobb mennyiségű THC-t tartalmazó kannabiszszármazékok terjedésével párhuzamosan egyre gyakrabban kórházba kerülő pácienseket – például pszichózis miatt – kezelni tudják. A kutató szerint őket és külföldi kollégáikat is sokkolta, hogy ilyen erőteljes hatást találtak molekuláris szinten. Korábban senki nem számított rá, hogy ez a szakirodalomban standard modell, amely igazából még a 90-es években jellemző, „mindössze” 3-4%-os THC-tartalmú kannabisztermékekre lett optimalizálva, is szinte teljesen lesöpri e kulcsfontosságú szabályozó fehérjéket az idegvégződésekről. Szerinte az egyre terjedő legalizáció során – amely a szabályozás lehetőségével talán kordában tud tartani egyes negatív folyamatokat – rendkívül komolyan kellene venniük a döntéshozóknak, hogy milyen THC-tartalommal engedélyezik a kannabiszszármazékok használatát.
A kannabisz több ezer éves gyógynövényünk, és számos betegség, például multiplex szklerózis esetén néhány országban kis dózisban már engedélyezik a terápiás célú THC-fogyasztást. Katonáék ezért megvizsgálták a tízszeres hígítású, azaz terápiás koncentráció (10 ng/ml) hatását is. Ebben az esetben a receptorok száma csak 16%-kal csökkent, ami összhangban áll azzal a megfigyeléssel, hogy ekkora dózisban a kannabiszfogyasztásnak általában nincsenek pszichotikus mellékhatásai.
Az idegrendszeri folyamatok hátterében nanoskálán létrejövő molekuláris változások állnak. Ezek megismerése, feltérképezése világszerte most kezdődött el. Katona István és kollégái ebben élen járnak: a Nature Neuroscience-ben néhány hete megjelent tanulmányukban olyan új megközelítést mutatnak be, amelyben a szuperrezolúciós mikroszkópiát klasszikus konfokális mikroszkópiával kombinálják. Eljárásuk segítségével lehetségessé vált egyedileg azonosított idegsejtekben a célfehérjék mennyiségi vizsgálata nanométeres pontossággal, az adott idegsejt élettani és anatómiai paramétereivel együtt.
