A Barhesz a szerző megrázó személyes története kisfia haláláról, amely szimbolikus párhuzamot alkot a zsidó nép sorsával. De történhet bármely tragédia, mégsem éljük az életünket drámai díszletek között. Éppen ellenkezőleg: a halálnak csak az élettel lehet ellentmondani. Ezért szól a Barhesz az életről.
A barhesz a zsidó konyha péksüteménye, kelt fonott kalács. Ebben a tipikusan XX. századi magyar-zsidó történetben úgy fonódik össze két család sorsa, akár a barhesz fonatai. Mákkal bőven megszórva.
"Rubin Eszter regénye rendkívül eredeti alkotás, olyan lefegyverző eleganciával fűz össze tragédiát szatírával, családregényt receptkönyvvel, ami szokatlan a kortárs prózában. A könyv végig rendkívül széles érzelmi-intellektuális skálán játszik: nagyon megrendítő, máskor nagyon vicces, és magával ragadó. A rizómaszerű, mindenfelé ágazó szerkezet miatt a könyv fontos témáinak és motívumainak jelentése egyre gazdagabb lesz: a zsidóság, a főzés vagy éppen a barhesz egyre összetettebb metaforává válik. A könyv nagy témája, a főzés gazdag metaforabokorrá fejlődik a regény során. Kifejezetten merészen játszik az ételekhez társìtott jelentésekkel: a barhesz előbb a gyermekkori dunyhát idézi fel, aztán a szakács-isten teremtményeként emlegeti az elbeszélő, majd a keletlen barhesz halott csecsemő lesz, ami – ahogy később rádöbbenünk – az elmesélhetetlen és mégis elmesélt tragédiát jelzi előre. A Barhesz regisztereket és műfajokat könnyű kézzel keverő stílusa már néhány oldal után jól felismerhető, kaleidoszkópszerű, érzékien gazdag, mindvégig ironikus, de sötét tónusokat is láttató írói nyelv." Gács Anna, Élet és Irodalom
