Azt beszélik, hogy Bessenyei György (1746-1811), amikor testőr volt Mária Terézia udvarában, egy napon a kertben sétálgatott. A kertben rajta kívül egy csinos hölgyemény éppen virágokat szedve hajolgatott. Gondolt egyet Bessenyei, és egy jó nagyot csapott az udvarhölgynek vélt nő hátsójára. A nő felegyenesedett, Bessenyei szemébe nézett, s kiderült, nem udvarhölggyel van dolga, hanem magával Mária Teréziával. Az uralkodó magát egy cseppet sem érezte sértvén, hetykén ennyit mondott: "Ha magának olyan kemény a f...a, mint a marka, akkor meg van tartva!"

Alexandre Dumas (1802-1870), francia íróval egyik művének premierjén az esett meg, hogy egy fiatal, lelkes színésznő futott oda hozzá. Elmesélte neki, mennyire izgul, s felhívta a művész figyelmét heves szívdobogására. Dumas nem késlekedett, ellenőrizte saját kezével, tapintással is az állítást, s csak ennyit mondott: "Hát, jó kerek!"

Egy francia királyné évődött kicsit Saint Germain (1696-1784) gróffal, kenyérgalacsinokkal dobálta vacsora alatt. A király nem haragudott meg a játék láttán, csupán megkérdezte a gróftól, hogy mit tenne, ha kenyérgalacsinok helyett ágyúval lőnének rá. A gróf ennyit válaszolt: "Beszegezném, felség, az ágyú lyukát..."

Winston Churchill (1874-1965) a parlamenti férfimosdóban pont egyszerre végezte kisdolgát Clement Attlee-vel. Churchill látványosan egy távolabbi piszoárhoz állt, ezt meg is jegyezte neki Attlee. Churchill így reagált: "Hát, bevallom, félek kicsit tőled. Minden alkalommal, amikor valami jó nagy dolgot látsz, megpróbálod államosítani."

Persze ezek valóságalapja erősen megkérdőjelezhető. Minket ez egy cseppet se aggasszon, hiszen ha igaz, ha nem, jót röhögünk rajtuk