A placebo jut eszembe elsőként. Az orvosi kísérlet, sőt gyakorlat, amikor ugyanazon betegségben szenvedők egy része semleges hatású készítményt, placebót kap, azzal az információval, hogy egy rendkívül hatásos szer kipróbálásáról van szó. S a placebósok egy része látványosan gyógyulni kezd - a semmitől.

Ez a semmi, a hit.

Nincs válaszom arra, hogy a placebósok másik része miért nem gyógyul. S persze arra sincs, hogy aki gyógyul, miért és hogyan képes rá.

A hit valóságon túli valóság.

Ugyanúgy befoghatatlan, mint lepkehálóval a levegő.

A hit ott kezdődik, ahol az értelem véget ér.

Épp ezért nélkülözhetetlen.

Mert folytonosan felmutatja, hogy az ember nem pusztán gondolatai, vágyai, érzései összessége.

Hit nélkül az ember kevésbé hat. Inkább öt, vagy négy.

És ez volt a jó hírem.

A rossz, hogy hitet nem lehet venni, könyvből tanulni, hazudni.

A hit akaratlan, akár a valódi szeretet. Magától jön. Belülről jön.

És - bár sugárzik - nincs anyagvesztesége. Hit nélkül olyan az ember, mint a fa, levél nélkül.

Hiszel a politikusokban?

 Nem, én az FTC-ben hiszek. Meg a barátságban, és nem hiszek a padlófűtésben. Én arról a hitről beszélek, amelyik a valóságon túli valóság megtapasztalásából fakad.

Az álmok, megérzések, véletlenek angyalhajszálaiból szövődött fonálról, amelyet követve kitalálhatunk s sötét erdőből.

Könnyebb másban hinni, mint önmagunkban.

Mert akkor még nem vállaltuk be, hogy mi vagyunk a felelősök saját életünkért, saját boldogságunkért.

Mert akkor még ott van a másikban-csalódás lehetősége.

 Az a hit, amire én gondolok, nem magyaráz, nem követelődzik, nem hárít.

Elfogad olyannak, amilyen vagy és visz tovább az utadon. 

Nincs nagyobb bátorság, mint ráhagyatkozni erre az erőre.

Ha képes vagy rá, előbb - utóbb a hit hatni fog. Mint a placebo.