Az élet folyamatos kihívások sorozata. Az élet egy iskola, ahol folyamatosan kapjuk a leckéket, és állandóan számot kell adnunk a tudásunkról. Az élet számtalan tanítót rendel mellénk, de a vizsgaszituációkban mindig egyedül vagyunk. A sikeres megmérettetés titka, hogy bízzál magadban, hogy tud, hogy képes vagy megcsinálni!

Sokszor félünk, izgulunk, mert nem szeretjük a kudarcot. Egy idő után kudarckerülőkké válunk, tudatosan menekülünk az olyan helyzetektől, mikor a sikerünk nem egyértelmű.

Az önbizalom az élet minden terén és mindenki esetében megmutatja szükségességét. Mikor egy kisgyerek felfedezi a világot, már neki is szüksége van arra, hogy bízzon magában. Az anya bátorító szava, és nem az örökös féltése segíti abban, hogy fejlődjön. Az aggódás, a túlzott óvás gátolhatja a gyermeket. Ha nem a jót erősítik benne, hanem a hibáit, akkor elveszíti önbizalmát. Dr. Spock szerint is hagyni kell a gyereket belelépni a tócsába, hagyni kell, hogy örüljön, hogy beletoccsan, hogy megismerheti azt az érzést is.

Az önbizalom hiánya a felnőtt emberek világában is tetten érhető, például hányan vannak olyanok, akik rendelkeznek jogosítvánnyal, de nem mernek vezetni, vagy egy nyilvános szereplés kapcsán elcsuklik a hangjuk, remegnek és nem tudnak egy értelmes mondatot kinyögni, vagy nem mernek megszólítani egy szimpatikus embert, akivel szívesen megismerkednének.

Már sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet a nagy társadalmi méretű önbizalomhiánynak az oka. Arra jutottam, hogy az ok a nevelésben keresendő.

Mikor a kicsi gyermek felfedezi a világot, aktívan él benne a kutatómotiváció, de sok szülő akadályozza, lekorholja, hogy kisdedi ügyetlenségével "kárt" okoz. Az érdeklődését elfojtják a "hagyjál már fiam az állandó kérdezősködéssel" mogorva válasszal.

Az iskolában folytatódik az önbizalom tiprása, mikor az osztály előtt megszégyenül a gyermek, ha rossz választ ad. Aztán a szülő is ráerősít, ha nem az elképzelései szerint viselkedik a gyerek, ha gondok vannak vele. Kamaszkorban még érzékenyebbek a fiatalok. A világgal való ütközéseik egész felnőttkorukat meghatározzák. A párkapcsolati kudarcok hatással lesznek az ismerkedési szokásaikra is.

És azután a nagybetűsben is számtalan helyzet lesz, mikor erős önbizalommal kell rendelkezni ahhoz, hogy az egyén állja a strapát. Egy jó munkahely elnyerése, egy kedves elcsábítása mind-mind attól függ, mit gondolunk magunkról.

Ha énképünk valós - annak látjuk magunkat, akik tényleg vagyunk -, s hiszünk magunkban, akkor képesek leszünk elérni a céljainkat.

De csak a hit segítségével, mert a hit hegyeket mozgat meg. Hit nélkül nincsen csoda. Gondoljunk csak Jézus szavaira: "kérjetek és adnak nektek".

Mindenkiben erős a vágy, hogy sikeres és boldog legyen, de "a siker azokhoz pártol, akik elég energikusak, hogy dolgozzanak érte, elég bizakodóak, hogy higgyenek benne, elég türelmesek, hogy várjanak rá, elég bátrak, hogy megragadják, és elég erősek, hogy megtartsák." - tartja Baughman, M. Dale kortárs amerikai író.

Senki sem tökéletes, hibátlan ember nincsen, ezért nincs mitől tartani, és nem másokhoz kell magunkat viszonyítani.

A saját képességeinkhez mérten kell helyt állni, a saját lelkiismeretünknek kell megfelelni.

Persze emberi kötelesség kihozni magunkból a legjobbat.

A legnehezebb szituációkban magunk vagyunk, csak magunkra számíthatunk, tehát jó, ha jóban vagyunk magunkkal, és bízunk, mert csak így érhetünk el eredményeket, így lehetünk boldogok.