A kutyával nevelkedő, kutyát nevelő gyermekek hamarabb képesek más nézőpontjának átvételére, megtapasztalva, hogy a világ nem pusztán körülöttük forog, hogy nélkülük a kisállat nem tudja magát ellátni, ehhez az ő segítségükre van szükség, valamint rengeteget tanulnak a kutya mimikájából, gesztusaiból is. A gyermekkorukban gazdiként nevelkedők felnőtt korukra kimutathatóan magasabb empátiás készséggel és felelősségérzettel rendelkeznek (Loveman, 1994).
Az empátiában egyértelműen megmutatkozó növekedésen kívül az akarati képességekben tapasztalható változások mindenképpen kiemelendők. A gyermek a kutya gondozásával, de pusztán a vele való együttlét által megismerkedik a szabályok, az önfegyelem, a sorrendiség fontosságával. A kutyával való kommunikáció, egy-egy apróság megtanítása sikerélményt ad a gyermekeknek, adott esetben erősíti kudarctűrő képességét.

A kutyával való intim kapcsolat képessé teszi a gyermeket a kortársaival való intim kapcsolat kialakítására. Az autizmussal élő gyermekeknél azt figyelték meg, hogy olyan szociális viselkedéseket alkalmaznak kedvencükkel, amelyeket addig emberekkel nem, mindez elősegíti a viselkedések későbbi alkalmazását emberekkel is. A szüleikhez nem biztonságosan kötődő, kutyát tartó gyermekeknek alacsonyabb a szorongásszinttük, mint a kutyát nélkülöző társaiknak (Blankman, 2002).
A kutyával való együttlét, a kutya simogatása, ölelgetése a kutatások szerint is csökkenti a vérnyomást, endorfinokat termel és fájdalomcsökkentő hatással jár, tehát a stresszcsökkentő hatáson kívül a szociális szabályozórendszerekre biológiailag is hat. Az endorfinokat a köznyelv örömhormonoknak szokta nevezni. Kutatások szerint a kutya osztálytermi jelenléte növeli a diákok érzelmi stabilitását, tanulási hatékonyságát és figyelmi kapacitását, valamint a pozitív szándékú viselkedések számát (Olson, 2006).

A kutya a biztonság, a megértés érzésének átélésére ad lehetőséget hűséges természetén keresztül. A biztonságérzet pedig nagyobb szabadsághoz, aktivitáshoz vezet, így a gyermekek bátrabban próbálnak ki új játékokat, bátrabban barátkoznak stb. (Burrows, Adams & Spiers, 2008). A kutyákat többekközt ezért is manapság inkább társállatnak, mint háziállatnak szokták nevezni.
A társnélküli, magányos gazdik hajlamosabbak házikedvencük antropomorfizálására, azaz hajlamosabbak kutyáik emberi tulajdonságokkal való felruházására, aminek stresszcsökkentő hatása van rájuk nézve (Antonacopoulos & Pychyl, 2008).
Már Konrad Lorenz világhírű etológus megfigyelései szerint is a kutyák és gazdijaik idővel hasonlítani kezdenek egymásra, magasfokú érzelmi összehangolódásra képesek, ami gyakran két ember közti kapcsolat intimitásával felér. A kutyák és gazdijaik egyébként tudományos kutatások szerint is hasonlítanak egymásra, a vizsgálati személyek szignifikáns mértékben képesek voltak összepárosítani a kutyákról és gazdijaikról készített képeket (Sadahiko, Yamarnoto & Yoshimoto, 2009).

A kutyatartás közvetetten is hatást gyakorol az egészségre. Az említett pozitív biológiai változások mellett a kutya gondozása, sétáltatása akítv életet követel gazdijától, ehhez persze a gazdi részvételére van szükség.
A kutyatartás a mozgáson kívül a kapcsolatteremtésre is ad lehetőséget a parkban, természetben. A kutyával tartózkodó gyermekek, felnőttek több figyelmet kapnak az utcán, illetve több szociális interakcióban vesznek részt, mint a kutya nélkül tartózkodók (Mader, Hart & Bergin; 1989). 8-12 éves gyermekek szüleit megkérdezve a kutyás családok gyermekeit gyakrabban látogatják barátaik, valamint ezen családok több lehetőséget teremtenek maguknak az aktív kikapcsolódásra (Paul & Serpell, 1996). A kutyatartás kapcsolatteremtéshez vezető egyik példáját ismerhetjük meg a 101 kiskutya c. filmben, ahol a filmben szereplő pár tagjai egy parkban ismerkednek össze kutyáiknak köszönhetően 

 Bernáth Linda