A verseny után közvetlenül kemoterápiás tablettás kezelésre váltottunk, ami nagy öröm volt számomra, mert azt jelenti, hogy nem kell többé kórházban laknom. Sajnos a kemoterápia következtében csípőprotézisre lesz szükségem, de ezt leszámítva nincs okom panaszra, pozitívan élek meg minden napot, és fotózok, amikor csak tehetem.
Elhatároztam, hogy ha kiengednek a kórházból, olyan nőket szeretnék fotózni, akik hozzám hasonlóan megküzdöttek a rákkal. Hiszem, hogy ha kopaszon is ki tudtam hozni magamból a dögöt, akkor talán másoknak is tudok segíteni abban, hogy önbizalmat merítsenek, és szépnek lássák magukat. Különlegesek ezek az alkalmak, a sminket is én szoktam készíteni nekik, az egész folyamat egy nagyon jó lelki tréning.
Mennyire része a mobilfotózás a karrierednek?
Abszolút része, és nemcsak a karrieremnek, a mindennapjaimnak is. A fotózás számomra nemcsak munka, hanem kikapcsolódás is.
Ha valaki ragaszkodik az objektívek cseréjéhez, akkor természetesen a hagyományos tükörreflexes gépek a legjobbak, de én imádok mobillal is fotózni. Szerintem nagyon sok lehetőség van a mobilfotózásban, még azt is el tudom képzelni, hogy a jövőben nem lesz szükség majd hagyományos gépekre.
A tavalyi sikeren felbuzdulva idén is indultál a mobilfotós versenyén. Mi a története a képednek?
A kép a férjem nagymamájáról készült; igazi falusi asszony, és számomra abszolút példakép. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy milyen fotóval induljak, hiszen elcsépelt lett volna még egy magamról készített képpel versenyezni. Szerettem volna egy olyan karaktert találni, akiről igazán ütős sztorit tudok átadni.
Éreztél nyomást a korábbi jó eredmény és a médiavisszhang miatt?
Nyomás nem volt rajtam, de szerettem volna idén is elindulni, hogy bebizonyítsam, nem csupán a kép mögötti sztori miatt tudtam nyerni tavaly, hanem mert valóban van érzékem hozzá. Természetesen idén is örülnék, ha én lehetnék a győztes, de nem a nyeremény miatt, mert azt többek közt jótékony célra használnám, a „Tegyünk a leukémiás gyermekekért és betegekért” nevű alapítványnak adnám, akikkel a mai napig együtt dolgozom.
A fotózás az életem, mindenképp ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben is. Biztos vagyok benne, hogy a gyógyulásomat is segítette. Jelként tekintettem arra, hogy tavaly megnyertem a nemzetközi mobilfotós-versenyt, éreztem, hogy ez az utam. A mai napig, ha meglátok egy embert, azon gondolkozom, hogyan fotóznám le, mit tudnék belőle kihozni. Szerencsésnek tartom magam, és boldog vagyok, mert végre azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek.
Augusztus a csillaghullás, a meteorok hónapja, amikor porszemcsék és kisebb kődarabkák ezrei égnek el látványos fénycsóvát húzva a Föld légkörében. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet a bolygónk pályáját napokon belül keresztező Perseidák meteorrajról. A legenda szerint, aki hulló csillagot lát és gyorsan kíván valamit, az rövidesen beteljesül!
