Szakértőnket, Dr. Vereczkey Attilát, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet főorvosát kérdeztük a témában. „Az ovuláció rendellenességei megjelenhetnek a menzesz elmaradásában vagy szabálytalanná válásában.

Az anovulációnak nevezett rendellenesség során a petesejtek vagy nem megfelelően fejlődnek, vagy pedig nem képesek a petefészekből kiszabadulni. Ezek a páciensek akár hónapokig nem menstruálnak, de előfordulhat az is, hogy megmarad a szabályos menzesz, mialatt a petefészekből nem szabadul ki a megtermékenyítésre alkalmas petesejt. Az anovuláció oka lehet táplálkozási rendellenesség, a hormonháztartás zavara, pajzsmirigy-működési zavar, inzulin rezisztencia stb., míg az estek sajnos nagy részében az ok ismeretlen marad”- állítja a főorvos úr.

A női menstruációs ciklus
1. naptól: Az illető hölgy menstruál, vagyis a méhnyálkahártya leválik a méh faláról. A következő napokban a méhnyálkahártya hormonális hatásra elkezd felépülni, fokozatosan duzzadni. A hölgy hormonális, vagyis az FSH, LH és a petefészekhormonok hatására elkezd ovulálni.
14. napon: Ovuláció.
14. nap után: Terhesség esetén a nyálkahártya speciális átalakuláson megy át, lehetővé téve az embrió befogadását.
28. = 1. napon: A méhnyálkahártya ismét hormonális hatásra leválik a méh faláról, azaz a menstruáció ismételten megkezdődik.

A méhnyálkahártya ciklikus átalakulása
A méhnyálkahártya két rétegre tagozódik. Az alsó réteg nem vesz részt a nyálkahártya ciklikus átalakulásában. Szerepe a menstruációt követően a méhnyálkahártya felépítésében van. A felső réteg ezzel szemben részt vesz a ciklikus átalakulásban. Ennek kapcsán három szakaszt különíthetünk el: a proliferatív fázist, melynek során a menstruációt követően felépül az új méhnyálkahártya, a szekréciós fázist, amikor a nyálkahártya felkészül az előébrény befogadására és a menstruációs fázist, ekkor a méhnyálkahártya felső rétege vérzés kíséretében lelökődik.

A menstruációs ciklus értékelése
„A szabályos menstruációs ciklus egyben szabályos ovulációt feltételez, de ez sajnos nem minden esetben van így- mondja Dr. Vereczkey Attila. A szabályos ovuláció bonyolult, egymást szigorú sorrendben követő biológiai folyamatok eredményeképpen, szigorúan szabályozott hormonális háttér mellett jön létre. Egyetlen apró eltérés az élettani folyamattól, a normális hormonszintektől a szervezet reproduktív képességének csökkenését eredményezi. Emiatt minden meddő pár esetében elengedhetetlen a menstruációs ciklus nyomon követése, mind a kivizsgálás, mind a terápia kapcsán.”
A menstruációs ciklus számos paraméter és vizsgálat segítségével követhető. Összefoglalva a következő vizsgálatok informálnak a menstruációs ciklusról és a petefészkek működéséről:

- Alap-testhőmérséklet meghatározása (reggel, ébredés után);
- Hüvelyi ultrahangvizsgálat;
- Posztkoitalis teszt;
- Méhnyálkahártya-biopszia;
- A petefészek kapacitás meghatározása;
- Vérminta hormonszintjeinek meghatározása (3., 14. illetve 21. napon).

 A menstruációs ciklus zavarai
1./ Nem megfelelő tüszőnövekedés:
A petefészekben minden hónapban egyetlen tüszőnek végig kell mennie a teljes fejlődési folyamaton. A növekvő tüsző belsejében található a megtermékenyítésre váró petesejt, valamint a tüszőnek fontos szerepe van az ösztradiol és progeszteron termelésében is, melyek előkészítik a női reproduktív szervrendszert az előébrény befogadására. A tüszőnövekedés rendellenességei így érthető módon csökkent hormonszintekhez és ezáltal meddőségi problémákhoz vezetnek.

2./ Korai sárgatest képződés:
A hormonális változások egyik oka lehet a korai sárgatest- képződés, melynek lényege, hogy a tüszőrepedés idő előtt, azaz túl korán következik be, és ezáltal hamarabb lesz sárgatest- hormon is.


A tüszőnövekedés és sárgatest képződés folyamata:

Az embrionális fejlődés során a petefészekben számos tüszőcske,
ún. primordiális tüsző található, melyek a magzati élet során megállnak fejlődésükben, és azt csak az első menzesz megjelenése után folytatják. A petefészekben minden egyes ciklus elején 15–20 primordiális tüsző vár a megnövekedésre, mígnem fejlődésnek indulnak, és primer tüszővé alakulnak át.
Az FSH, LH és a petefészekhormonok hatására ezek közül egy kiválasztódik, és domináns
tüszővé válva növekszik tovább. A többi primordiális tüsző elsorvad. A domináns tüsző mindeközben egyre csak vastagodik, majd egy bizonyos érési fázisba kerül, hólyagszerűen megduzzad, végül egy ún. Graaf-tüsző keletkezik belőle. Az ovuláció alkalmával ebből kireped, majd kiszabadul a petesejt az őt körülvevő ún. granulóza sejtekkel együtt, s elmegy a petevezetők irányába. A Graaf-tüsző petefészekben maradt része, az ún. Corpus Hemorrhagicum pedig először összeesik, kijön belőle a benne lévő folyadék, újratelítődik vérrel, majd ez a vér átalakul sárgatestté. A sárgatest nagyon fontos hormonokat termel, az ún. progeszteron hormonokat. A sárgatest 14 napig életképes, ezt követően elsorvad, és helyén hegszövet marad vissza. A tüszőfejlődés a primordiális tüszőtől a sárgatest elsorvadásáig kb. 3 ciklust vesz igénybe.


3./ LUF- szindróma (luteinizált „unruptured follicle” szindróma, azaz sárgatestté alakult, de nem megrepedt tüszőszindróma):
A tüsző az emelkedő LH-szint hatására reped meg, és jön létre az ovuláció, melynek során a petesejt az őt körülvevő struktúrákkal együtt a szabad hasüregbe, majd pedig a petevezetékbe kerül. „Nem megfelelő tüszőnövekedés vagy hasüregi összenövések hatására előfordulhat, hogy a tüsző egész egyszerűen nem reped meg, és így a petesejt sem kerül a petevezetékbe. Tehát minden rendben zajlik, hiszen van tüsző, van tüszőérés és tüszőnövekedés, csak nem jön ki belőle a petesejt, a tüsző egyszerűen összeroskad, elsorvad. Ahhoz, hogy a tüszőrepedés bekövetkezzen, egy bizonyos hormonális hatásra van szükség, egy ún. HCG nevű hormonnak az időzített megjelenésére”- magyarázza Dr. Vereczkey Attila.
Mivel ennek a betegségnek nincs semmi ráutaló tünete, így ez a probléma ultrahanggal történő tüszőnövekedés-vizsgálattal és az LH- szintjének meghatározásával deríthető fel. Amennyiben a háttérben hormonális rendellenesség áll fenn, úgy HCG alkalmazásával – injekcióval történő bejuttatásával - e kórkép kezelhető.

4./ Nem megfelelő sárgatest fázis:
A méhnyálkahártya minden egyes ciklus kapcsán az ösztrogének és progeszteron hatására felkészül az előébrény (azaz embrió) befogadására. E folyamat rendkívül finoman és pontosan szabályozott hormonszintek mellett megy végbe tökéletesen. Amennyiben e nagyon érzékeny hormonális egyensúly felborul, a méhnyálkahártya alkalmatlanná válik az előébrény megtapadására.
”Érthetőbben, egyszerűbben megfogalmazva - mondja a főorvos úr: amikor igenis van petesejt, és meg is reped, továbbá van spermium is, a megfelelő helyen és időben, megtermékenyül a petesejt, létrejön az embrió, mely elindul szépen a petevezetőn keresztül a méh felé. De amikor odaér, a méhnyálkahártya nincs megfelelő állapotban.”
E mechanizmussal vezet meddőséghez a nem megfelelő sárgatest fázis, melynek során a progeszteron- termelésben mutatkozik a zavar, vagyis a petefészek által termelt sárgatest- hormon mennyisége kevés. Az ovulációt jelző LH- szintemelkedést követően, a sárgatest fázis 12–13. napján végzett méhnyálkahártya- biopszia vagy vérből kimutatható hormonvizsgálat eredménye fényt deríthet a nem megfelelő sárgatest fázisra és a következményes méhnyálkahártya-funkció zavarra. Innentől kezdve a kívülről bevitt sárgatest- hormonnal lehet orvosolni ezt a problémát.

5./ Csökkent petefészek kapacitás:
Az idő múlásával a petesejtek minősége és ez által a női szervezet reproduktív képessége romlik. A rendszeres és szabályos menstruáció nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden egyes ciklus kapcsán ovuláció is bekövetkezik. A petefészek- kapacitás meghatározható a 3. ciklusnapon mért AMH, FSH-, LH- és ösztradiol- szintekkel, valamint a CC és GnRH analóg tesztekkel.