Ilyenkor tavasszal még jobban igényeljük a szeretet, szerelem érzését, hiszen a természet is felébred téli álmából, megtelik a légkör élettel, s ehhez kell a szerelem is. Hiszen párban szebb az élet, ezt még az állatok is tudják, hamarosan a madarak nászától lesz hangos az éter...

"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon" - írja Juhász Gyula Szerelem című versében. Mi is a szerelem? Egy érzés. Na, de milyen érzés? A legjobb, a legszebb, a legkellemesebb érzés.

Mikor két ember annyira szereti egymást, hogy a fellegekben repkednek, boldogság hormonok hada dúl a szervezetükben, mikor azt érezzük, hogy igazán boldogok vagyunk, hogy ennél jobb már nem is lehet...

Mikor szerelmesek vagyunk, úgy gondoljuk, hogy bármire képesek vagyunk, s minden tökéletesnek tűnik.

A szerelem egy érzés, olyan, mint a tűz. Lehet szalmaláng, mely hamar gyullad és hamar el is ég, de lehet igazi tűz is, mely rengeteg energiát termel és ad, mindent feléget és megváltoztat. S közben dúdolom a "Love changes everything" című Musikk és John Rock slágert.

Mikor két ember megtetszik egymásnak, jól érzik magukat együtt, s úgy gondolják, hogy van dolguk egymással, akkor a szerelem érzése felébred.

Ilyenkor tavasszal még jobban igényeljük ezt az érzést, hiszen a természet is felébred téli álmából, megtelik a légkör élettel, s ehhez kell a szerelem is.

A hormonok ebben az évszakban eszeveszetten beindulnak. Az utóbbi napokban ennek már látható nyoma is van.

Egyre több ember van az utcákon, akik láthatóan jól érzik magukat, örülnek a jó időnek, a langy napsütésnek. A hölgyek szoknyába bújtak, vádlijukon feszül az üvegszál és a mintás harisnya, s ez nagyon tetszik a férfiaknak, hiszen a kocsiból kilógva heveny stíröléssel töltik a pirosban való várakozás idejét.

Biztosan voltak már szerelmesek, mindenkinek van egy első szerelme, és sokaknak egy igazi is. Ha szerelmesek vagyunk, akkor ott benn, a szívünk csücskében megmozdul valami. Ez az érzés lehet múló, pillanatnyi is, de ha emberünkre találunk, akkor örökké tartóvá is válhat.

Megszeretjük a választottunkat, igényeljük a hangját, a mosolyát, az érintését, a társaságát, s jobb esetben eljutunk odáig, hogy hosszú távon tervezzük vele az életünket. Jó esetben a szerelem ébredéséből harmónia, igazi beteljesülés, nagyon jó párkapcsolat lesz. S ez így maradhat örökkön örökké, mint a mesékben...

Mindegy milyen korban élünk, mindegy milyenek a társadalmi szokások, elvárások, modellek, egy biztos, az ember társas lény, s mindenki keresi azt az embert, aki mellett megtalálhatja a boldogságot. Alapvető emberi szükséglet a társ iránti vágy.

A Maslow-féle szükséglethierarchia harmadik fokán, a fiziológiai és biztonsági szükségletek után a szeretet és a közösséghez tartozás igénye áll. Ezen a fok egyén legfőbb törekvése hogy barátok, vagy a szerelmese vegyék körül.

A lényeg a bensőséges, gyengéd, őszinte emberi kapcsolatban van. Ez a társ iránti vágy nem a szexuális szükségletet jelenti, az a fiziológiai szinten van.

A szív dolgaiban nincs racionalitás, nincs recept, hogy kit miért szeretünk, mit viselünk el a másiktól. S nincs másik olyan érzés, mint a kölcsönös szereteté, vagy a szerelemé.

Mióta létezik férfi és a nő a földön, azóta egymásra vágynak, és vívják a csatát, melynek a két különböző személyiség a természetes okozója.

Az ébredésnél még nem lehet tudni, hogy mi lesz belőle, nem is kell tudatosan irányítani, csak hagyni kell, hogy az történjen, aminek történnie kell, ahogy Juhász Gyula írta:

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!