"Mióta éltem, forgószélben

                                                              próbáltam élni helyemen.

                                                              Nagy nevetség, hogy nem vétettem

                                                              Többet, mint vétettek nekem.

                                                              Szép a tavasz és szép a nyár is,

                                                              de szebb az ősz s legszebb a tél,

                                                              annak, ki tűzhelyet, családot

                                                              már végképp másoknak remél."

                                                                                    (József Attila)

 Sok agglegény (és aggleány is) az eredeti családja kötődésében maradva a szülőket támogatja, vagy a nagynéni, nagybácsi szerepben elégíti ki a családhoz tartozás szükségletét. Persze vannak olyan megrögzött agglegények, aggleányok is, akik a magány burkát nem tudják áttörni, de ezt elfogadják.

Ezzel, szemben a szingli lét és életforma esete más. Másról van szó. Tudatilag igeneli a másik nemmel, a férfival való tartós és harmonikus kapcsolatot, vágyik családra, gyermekre, csak éppen érzelmi feltételei, eszköztára nincs meg az elfogadásra, a befogadása. Ugyanis pont a másik, a férfi reális elfogadása hibádzik. Érzelmileg a férfit, a férfi-nő kapcsolatot vagy alá, vagy túlzottan felértékeli. Így a csalódások sorozatát éli át (akár házasságban is).

Természetesen a szingli létforma kialakulásában jelentős szerepe van a családi kötelékek fellazulásának. Nem lát előrevivő konfliktuskezelési megoldást a férfi-nő kapcsolat vonatkozásában, és ráadásul a férfiemberek közül sem mindegyik csak reális, békeszerető és nőtisztelő, sőt.

Egyszóval, nincs valódi és reális kép a férfi-nő kapcsolat adok-kapok, vesztesség-nyereség, szeretet-elfogadás érzelmi, energia egyensúlyteremtő dinamikájáról és annak gyakorlati megvalósításáról.

A kiégettség

A pszichológia a 70-es években, különösen a 40-es éveiben járó és elsősorban az úgynevezett segítő szakmákban tevékenykedők körében hívta fel a figyelmet egy sajátos és jól körülírható, tragikus kimenetelű kórformára a burn-out (kiégettség) szindrómára. A kiégettség legfőbb jellemzője, hogy teljesen "favágásnak", örömtelennek, céltalannak, sőt értelmetlennek éli meg mindennapi tevékenységét. Megkérdőjeleződik választása visszamenőleg is, sőt egész élete, választásai. Nemcsak hogy hatékonynak nem élni meg napjait, de önmagát érzi fáradtnak, törődöttnek, létében elnyomorodottnak, holott mindennapi tevékenysége arra kárhoztatja, hogy mások belőle merítsenek erőt, mások boldogulását segítse.

Az is sajnálatos, hogy a burn-out szindrómát "elkapók", az abban szenvedők ritkán mernek meghasonlott érzésükről beszélni, segítségért folyamodni, mert úgy érzik, "rossz" emberré váltak. Morálisan önmagukat ítélik el, többnyire. Feszültek, boldogtalanok, elengedni nem vagy alig tudnak, és relaxlódás igényük előbb-utóbb különböző relaxálódást elősegítő drogokhoz, alkoholhoz fordul.

A női életérzés kiégettség szindrómája

Ha a fenti lelkiállapotot, az ahhoz vezető érzelmi folyamatot megértjük, láthatjuk, hogy a női életkarrieren belül a férfi-nő kapcsolatban is megjelenhet a nőben a kiégettség érzése. Meghasonulhat saját női életével, életérzésével, mert előbb-utóbb úgy érzi, hogy a "befektetés-nyereség" egyenleg aránytalanul eltolódott az ő kárára. Tele van hiányérzettel.

Ez a nőiséget, a nő élet-tervet érintő kiégettség érzés leginkább azoknál a nőknél tapintható ki, akik vagy házasságban élnek, vagy házasságban élő férfit választottak.

Mindkét csoportra az a jellemző, hogy elsősorban saját szándékukat, igényeiket öntik cselekvésbe, és saját betett energiájukra várják az igényeik szerinti spontán választ a férfi részéről. Amit nem, vagy alig kapnak meg. A férfi az élet természetes velejárójának tartja, "haszonélvezője" csupán a nő gyöngéd, szerető kedvének. Ez a típusú kapcsolat elsősorban szexuális szinten kitűnően működik, elég sokáig, mindaddig, amíg a nőben az érzelmi meghasonlottság, a megbecsülés érzésének a hiánya visszahúzódóvá, majd tagadóvá nem teszi, azaz a szexuális élet megvonásával bünteti nemcsak partnerét, hanem önmagát is.

Ezzel folyamatosan a nő önmagát egyre "rondábbnak", "visszataszítóbbnak" látja. Nem érzékeli saját nőise vonzerejét, a kapcsolatot alakító képességét. Tehetetlenül vergődve hol önmagát, hol a férfiakat, a férfi nemet pocskondiázza.

Az addig kedves vonzó női lélek helyét az ön- és férfigyűlölő menekülés érzés váltja fel. Nem egy nőt hallottam fogadkozni úgy, hogy "az életben még egyszer férfi hozzám nem ér...". És elkezdődik a kényszerű szingli létforma a férfi-nő kapcsolat túlzottan alá- és felértékelése. Valójában a megzavart "belső iránytű" miatt nem tudja a realitásban sem önmagát, sem a másik nemet, sem a férfi-nő kapcsolatot elhelyezni. Ahhoz önmagát alkalmazkodva ugyan, de az irányító szerepben elrendezni.

A női életérzés "kiégettség szindrómája" elsősorban nemcsak a rossz választás eredményeként jelenik meg, de ismerethiányából is fakad. A nőnek jelentős, sőt irányító szerepe van a férfi-nő kapcsolat minőségének alakításában.

A NŐ Ezer Arca férj-feleség programjai a női eszköztár alakításában tudnak a belső út fejlesztésével segítséget nyújtani.

Dr. C. Molnár Emma

A Nő ezer Arca ügyvezető igazgató,

pszichoterapeuta

                                                                        További információ: www.anoezerarca.hu