Az egyik túlélő egy kislány. A támadás kezdetén épp csak két órás volt, még nevet sem kapott.
A kislány Bibi Nazia és férje, Rafiullah harmadik gyermeke volt. Otthon már volt egy lány és egy fiú.
Nazia anyjával a kórházba ment, és 8 órakor megszületett a kislánya.
Rafiullahnak, az édesapának ez ünnepnap kellett volna, hogy legyen. De 10 órakor megkezdődött a támadás.
Az édesanya alig volt túl a vajúdáson, amikor a halálos lövés érte. A golyó a névtelen kislány lábába fúródott, aki a vérveszteségtől és a traumától sokkos állapotba került. Az életéért küzdő orvosok amputálni akarták a sérült lábat, hogy az életét megmentsék. A kislány édesapja, egy kabuli rendőr, aki akkor veszítette el a feleségét és egyedül maradt három gyerekkel, ehhez nem járult hozzá. Azt mondta az orvosoknak, ha nem tudják megmenteni a kislány lábát, akkor hagyják inkább meghalni. Egy láb nélküli, anya nélkül felnövő kislány esélytelen Afganisztánban, egy olyan országban, ahol a lányok házi szolgaként élik le életüket. Az orvosok kockáztattak, és rendkívüli erőfeszítésekkel úgy tűnik, megmentették a kislány lábát, akire még további beavatkozások várnak.
A műtétet végző sebész nyilatkozott a BBC-nek. Elmondta, hogy a folyamatos polgárháborúban álló Afganisztánban rendkívüli tapasztalatokra tett szert a lőtt sebek kezelésében. De ilyen fiatal áldozattal, ilyen jellegű sebbel és vérzés okozta sokkal még nem találkozott. Annak köszönheti a névtelen újszülött kislány az életét, hogy rendkívüli erővel tudott küzdeni. Az édesanyját elvesztette, de a lábát nem.
A kislányt a műtőasztalon nevezték el. Amina-nak hívják.
