Így aztán karácsonykor mindenki annak örül (vagy annak próbál örülni), amire telik. Miként az ajándékok minőségében, úgy azok beszerzésében is jelentősek a különbségek, s itt már nem a pénztárcák, inkább a nemek különbsége dominál. A tapasztalatok szerint másként készülődnek az ünnepekre a nők, s megint másként a férfiak, persze mindig akad közöttük is kivétel.
Praktikum és időhúzás
A nők általában praktikumra törekszenek, előre eltervezve, listát készítve készülődnek az ünnepre, számukra nem elsősorban a meghökkentés vagy a meglepetésszerzés a fontos, inkább az, hogy az ajándék gyakorlatias és hasznos legyen. Igaz, azt is felmérik, hogy a megajándékozandó a praktikus szükségletei közül melyikre vágyna a leginkább, állítja Hoffmann Istvánné professzor, a közgazdaságtudományi egyetem tanára. A nők, a férfiak zömével ellentétben, már karácsony előtt hónapokkal végiggondolják, kinek mit célszerű ajándékozni, s a vásárlást sem halogatják az utolsó napokra, pillanatokra. Módszeresen, racionálisan tájékozódva gyűjtik be az ajándékokat.
A férfiak többsége ritkán szakít, áldoz időt arra, hogy az elképzeléseit – már ha van – pontosan megvalósítsa. A boltok s üzletek világában is tétovábbak, nem tudják pontosan, mit hol lehet kapni, ezt még tetézi, hogy az utolsó pillanatig húzzák az időt s a vásárlást, így aztán előfordul, hogy pazarolnak. Betérnek egy áruházba, tanácsot kérnek az eladótól, a felismerés örömével s kissé megkönnyebbülten megvásárolják az első, szóbajöhető ajándékot, aztán néhány pulttal arrébb meglátják azt, ami még nagyobb örömet okozhatna, hát azt is megveszik gyorsan. Ugyanakkor az is igaz, a férfiak ajándékaiban sokkal inkább megtestesül a meglepetés és a váratlan örömszerzés, karácsonyi beszerző-körútjukon gálánsabbak, nagyvonalúbbak. Persze mindez lehet a lustaság jele is, az adakozó kedv akár abból is fakadhat: „Essünk túl rajta mielébb, ennek biztosan örülni fognak”
A hasznos szomorúsága
A tapasztalatok szerint sem a nők, sem a férfiak nem értékelik túlságosan nagyra, ha tudtuk nélkül valamely ruhadarabbal lepik meg őket karácsonyra, csak a nagyon összeszokott házaspároknál lehet megkockáztatni egy zakó vagy blézer egyeztetés és próba nélküli vásárlását, a férfiak rendszerint ragaszkodnak ahhoz, hogy az élet- és üzletvitelükhöz szükséges kellékek, a ruházatról maguk dönthessenek. Kivétel csak az ing, itt általában az asszony ízlése, divatismerete dominál. Ugyanez az önálló döntéshez való ragaszkodás jellemzi a nőket is, fehérneműt a férjtől még a leghűségesebbek sem fogadják szívesen, ugyanígy szeretnek beleszólni az illatszerek s ékszerek dolgába is. Mindez érthető, hiszen valamennyi viselőjének ékeként szolgál, s nincs annál szomorúbb, mint ha az öröm és meglepetés – bármily jó szándéktól vezéreltetve is – a visszájára fordul.
A gyerekek megajándékozásánál kétféle szempont vetélkedik s érvényesül. Számukra nincs annál szomorúbb, mint amikor egy hasznos és praktikus ajándékot kapnak, mondjuk cipőt vagy kabátot, amit előbb utóbb egyébként is megkellett volna venni. Ezt a szülők is tudják, így aztán a meglepetést és a praktikumot rendszerint összekötik, így kerül a CD mellé a zokni, a Lego mellé a sál...persze az is előfordul, hogy a ruhaneműk beszerzését vagy átadását a család direkt az ünnepekig halogatja, s amikor az végre a fa alá kerül, tényleg óriási örmözt okoz, hisz aki kapja, már a maga bőrén érezte annak hiányát.
Az öröm variációi
A magyar lakosság fele úgy él, hogy oda kell figyelnie, mire költi a pénzét, ez a fajta körültekintés és takarékosság tetten érhető az ajándékozásban is. S bár a szegénység az utóbbi években növekedett, mégis kimentek a divatból a maga készítette ajándékok. Ez persze nem csupán az anyagi lehetőségek kérdése, egyre ritkább az a család, aki nem zsebpénzt ad a gyerekének a célból, hogy abból vegye meg az apró ajándékokat, hanem arra ösztökéli, a maga aprócska ötleteit megvalósítva – lepje meg szüleit szeretteit.
A hazai szokások szerint a családok többsége karácsonyra azt veszi meg – magának, maguknak – amire amúgy is szükség lenne, így kerül a konyhába illetve a szobába a hűtőszekrény, a mikro és a tévé, olykor két héttel az ünnep előtt, a vásárlás után, azonnal kibontva. A karácsonyfa alá pedig csupán valami apró jelzésértékű ajándék kerül, hisz a vágyott fogyasztási javak már javában használatosak.
S végül essen szó azokról is, akik számára a karácsonyi ajándékvásárlás nem okoz gondot, már ami az árakat illeti. Ajándékozási szokásaikban leginkább ők tehetik meg, hogy pusztán az örömszerző meglepetésre törekedjenek, hisz sem a hasznosság, sem a hiány nem befolyásolja döntésieket. S a valóban gazdagok - és kulturált családok – autót, ékszert, bundát, perzsa szőnyeget nem karácsonyra, nem ünnepre vásárolnak, hanem akkor, amikor annak szükségét érzik. Igaz, nem is villognak vele.
