Mindenki másként olvas a sorok között, mást tart fontos gondolatnak. A válogatást én is gondolatébresztőnek szánom a Szeretetkönyvből.

"Öt perc után mindenki menekül magától.

Ha egy anya önmagát nem szereti, a gyermekét sem szeretheti. Vagy teher és nyűg számára, vagy "túlszereti". Szüntelenül bírálja, semmi nem jó neki. Lelki karmaiból még felnőtt korában sem engedi kiszabadulni. A szeretetet, amit önmagának nem tudott megadni, a gyerekén akarja bekasszírozni. A gondoskodó anya szerepét éppúgy túljátssza, mint az a vallásos ember, aki külső jócselekedetekkel akarja pótolni a valódi szeretetet.

Mindenkin "segít" - hogy a saját lelke előtt igazolja: "Én azért szeretlek!"

"Aki adakozik: bűnt követ el" - mondja Jézus Tamás Evangéliumában.

Miért?

Mert pótcselekvés. A "tetszik látni, hogy szeretek én!" mögött mindig is a szeretetlenség húzódott meg, az önmagunkkal való barátságtalanság.....

Nincs veszélyesebb dolog, mintha egy önmagát nem szerető ember a szeretetről kezd beszélni, és főleg "jót" cselekedni."

"Sokan vannak, akik elintézetlen benső viszonyukat kívül akarják rendezni. Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagukhoz való jóságot. "

A másikkal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük.

A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni. Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni."

"Aki magát nem szereti, gyakran a másikhoz menekül - ezt nevezi aztán szerelemnek. Belemenekülni a másikba azért, mert önmagammal rossz lennem; legtöbbször ez a     "szerelem".

Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk el, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek."

"A meditáció azért nehéz számunkra, mert már a legelején megriadunk: " Úristen, csak ne kelljen magamba néznem! Mert mi van ott? Szorongás. Homály. Beteljesületlen vágyak. Gyógyulatlan sebek..."

"Így élünk. Általános kórtünet."

 Forrás: Müller Péter: Szeretetkönyv