Már hónapok óta hallgattuk, ahogy a férfira panaszkodott, aki folyamatosan bántotta, megalázta. „Hagyd már ott végre” - tanácsoltuk neki minden egyes alkalommal, amíg aztán megunva a nagy nyomást, szakított a barátjával. Persze, ahogy az lenni szokott, a fiút, annak hosszas könyörgése után, pár hét múlva vissza is fogadta. „Nem bírtam a magányt, mély depresszióba estem. Mintha egy sötét veremben ültem volna, teljesen reménytelennek tűnt minden. Üresnek éreztem magam, szenvedtem az egyedülléttől” - magyarázta egy hónappal később.
Nem is csodálkoztunk rajta, hiszen tudtuk róla, hogy kapcsolatfüggő. Az egyedülléttől félve állandóan futó kapcsolatokba menekült. Nem válogatott, nem várt, nem hagyott időt sem magának, sem a megfelelő határvonalak kiépítésének. Bizonyára vagyunk ezzel így még jó páran, s talán te is, ha a következő állítások közül bármelyik illik rád.
● Eltűröd a tiszteletlen, megalázó viselkedést.
● Belemész olyan dolgokba is, amelyek közel sincsenek összhangban az értékrendeddel.
● Kevesebbel is beéred, mint amire igazán vágysz, s amire valójában szükséged lenne.
● Még mindig ott toporogsz egy kapcsolatban, amelynek az ideje már rég lejárt.
● Talán vissza is térsz egy már megromlott viszonyba, melyből egyszer már kiléptél.
● Olyan kapcsolatokba bonyolódsz, amelyekről kezdetektől fogva magad is tudod, hogy semmi értelme.
● Túlzott igényekkel és elvárásokkal terheled a partnered.
Nos, igen. Az egyedülléttől való félelmünkben sokszor olyan kapcsolatokba is belemászunk, amelyekről már előre tudjuk, hogy nem lesznek tartósak. Képtelenek vagyunk elegendő ideig egyedül lenni ahhoz, hogy végre olyan személyiséggé válhassunk, akinek nem kell mindenáron járnia valakivel ahhoz, hogy boldog lehessen. Kapcsolati függőségünk - legyen az barát, barátnő, házastárs – megakadályoz minket abban, hogy megfontoltan, igényesen válogassunk, és megtaláljuk a megfelelő „emberünket”, vagy ahhoz, hogy a kapcsolatunk a megfelelő partnerrel teljes mértékben kibontakozzon.
Aki fél a magánytól és az elhagyatottságtól, nem tudja átadni magát az őt körülvevők szeretetének, csak azután, hogy leszámolt félelmeivel. Először tehát a félelemből kell kigyógyulni, aztán jöhet az új kapcsolat!
Hogyan lehet kigyógyulni a magányból párkapcsolat nélkül?
Először is legyen biztonságos, segítő hátterünk, egy olyan kapcsolatrendszer, ahol merünk gyengének mutatkozni, ahol feltárhatjuk önmagunkat és szükségleteinket. Egy támogató baráti vagy bármilyen közösség, amely kulcsot jelenthet ahhoz, hogy megerősödjünk, és ne legyünk magányosak.
Másodszor: éljünk teljes életet! Amelyben egyszerre kap helyet a lelki növekedés, személyi és szakmai fejlődésünk, a szabadidős tevékenységek, az intellektuális gyarapodás és más hasonlók. A tevékeny, folyamatosan fejlődő embernek se ideje, se olthatatlan vágya, hogy egy akármilyen romantikus kapcsolaton csüngjön, és minden energiáját ez eméssze fel. Minél teljesebb életet élünk, annál kevésbé érezzük majd úgy, hogy kiteljesedésünk kizárólag csak párkapcsolatban lehetséges – állítják a szakemberek is, akik azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy mindemellett igyekezzünk feldolgozni életünk megoldatlan problémáit is. Bármiről is legyen szó, akár gyerekkori sérelmekről, visszatérő zavarokról kapcsolatainkban, munkahelyünkön, ha foglalkozunk velük, magányérzetünk is meg fog szűnni.
Az érett ember nem „szerelemfüggő”, hanem boldog és elégedett. És ha már magával is jól (el)boldogul, akkor jön a szerelem is… Az igazi.
