A szervezet közvetlenül Gavin Williamson oktatási államtitkához fordult és felkérte őt, hogy vizsgálja felül a nemzeti tantervet azzal a céllal, hogy a tanrendbe illeszthető, és külön tanórai keretben is oktatható legyen a feketék történelme. A Williamson úrnak írt levélben többek között az szerepel, hogy a fekete történelem tanulása nem szabad választás, hanem kötelező kell legyen.
Eleshea Williams a civil csoport szóvivője szerint, ha ez megvalósulna, akkor a feketék története nem csak mint a rabszolgák, a rabszolgaság története jelenne meg a történelem tankönyvek lapjain, hanem annál sokkal komplexebb módon -í rja a Sky News.
Ezzel nem csak az Angliában élő fekete bőrű honpolgárok pozitív önképét, identitását erősítenék, véli Eleshea Williams, de a fehér osztálytársaikkal való viszony is jó irányba változna.
Legutóbb a Bristolban a 17. századiban élt rabszolgakereskedő, Edward Colston szobrát döntötték le és dobták a folyóba a tüntetők, Oxfordban pedig azt tervezik aktivisták, hogy eltávolítják a vitatott 19. századi gyarmatosító Cecil Rhodes szobrot. (A politikus nevét sokáig Rhodesia őrizte, mely ország a gyarmati múltat hátra hagyva ma már a Zimbabwe nevet viseli.)
Cecil Rhodes az apartheid, vagyis a faji elkülönítés képviselője volt - mondta Laura Stewart, az Oxfordi Egyetem posztgraduális hallgatója, aki segített a "Rhodes Must Fall" tüntetések megszervezésében.
Az Oktatási Minisztérium szóvivője nyilatkozatában kijelentette: "A rasszizmus minden formáját elítélik, melynek nincs helye az angol társadalmunkban. Az angol iskolák jelentős szerepet játszanak abban, hogy a gyermekeket megtanítsák a különféle kultúrák tiszteletének és a tolerancia fontosságára. A fekete történelem fontos téma, és azt az iskolák taníthatják minden korosztály számára a történelem tanterv keretében.”
A Black Curriculum szervezet képviselői személyes találkozót követeltek az oktatási államtitkártól és választ várnak követelésükre június 22-ig, azaz a Windrush napra. 1948 június 22-én több száz fekete vendégmunkás érkezett Angliába a karibi térségből (ebben az időben komoly munkaerő-ínség jellemezte az országot), akiket aztán komoly ellenérzésekkel fogadott a fehér többség az országban.
