Harmóniában lenni a természettel, ez a legfontosabb, vallja Ollé Sándor, aki szerint az a legnagyobb gond, hogy az ember drasztikusan belenyúl a természetbe. A piszkei pék a génkezelt élelmiszereket hozza fel példának: nem tudjuk, milyen a hatása annak, hogy belenyúlunk a génláncba. Ez a beavatkozás a termelés érdekeit szolgálja, mondja, nem a fogyasztókét.

Génmanipulációval lehetőség van egy élő szervezet kiválasztott génszakaszainak átültetésére másik élő szervezetbe, nem rokon fajok esetén is. A genetikailag módosított organizmusok (GMO-k) tehát olyan élő szervezetek, amelyekben a genetikai örökítőanyagot (DNS) a természetben elő nem forduló módon változtatták meg. A 2004. április 18-án életbe lépett új európai uniós szabályozás szerint minden olyan élelmiszert, amely genetikailag módosított összetevőket tartalmaz, külön jelöléssel kell ellátni. A szabályozás célja többek között az, hogy az ilyen élelmiszerek útját az előállítástól az értékesítésig nyomon lehessen követni.

Az unió vonatkozó irányelve (90/220/EEC) szerint egyébként a GMO-t forgalmazni szándékozó cégnek - kockázatbecslési tanulmányt is tartalmazó - engedélyezési kérelmet kell benyújtania annak a tagállamnak az illetékes hatóságánál, ahol a termékét először forgalomba kívánja hozni. Kedvező vélemény esetén a nemzeti hatóságnak tájékoztatnia kell a többi tagállamot az Európai Bizottságon keresztül, s csak akkor adhatja meg jóváhagyását, ha azoknak nincs ellenvetésük; ekkor az adott termék az unión belül forgalmazható. A direktíva 1991. októberi hatálybalépése óta 18 GMO-termék kapott engedélyt; 1998 októbere óta új engedélyt nem adtak ki.