- Van egy nagy fiad és egy nagy lányod. Ikrek. Mennyiben változtatta meg az életedet az apaság? Mit adott és mit vett el?
- Nagyon sok mindenben megváltoztatta az életemet. Muszáj volt bennük gondolkodni. Onnan egy másik élet van. Onnan már az az élet van, amit együtt fogunk csinálni. Hogy mi az apaság? Az első időszak, amikor sokkal több gondoskodást igényelnek, az egyértelműen az anyáé. Abba csak bele lehet kontárkodni, picit segíteni, láb alatt lenni. Aztán amikor már egy kicsit az élet felé kell vezetni őket, akkor jön képbe szerintem az apa is. Nálunk legalábbis ez így volt. Amikor nyitogatom nekik az élet lehetőségeit, kapuit. Bármi, ami tanulás, sport, egészség, ami az ő fejlődésüket szolgálja, az mind az én dolgom is volt. Beleértve természetesen a programokat is, amiket örömmel találtam ki. Hogy közösen szánkázzunk bele az életbe.
- Aktív apuka voltál?
- Nem tudom. Ez viszonyítás kérdése. Talán igen, lehet mondani. Ezen elvek mentén próbáltam haladni, és úgy tűnik, hogy működött. Most már bizonyítékom van. 27 évesek az ikrek. Fantasztikus emberek lettek. Nyitottak, kommunikatívak, megállnak a lábukon.
- Milyen velük a viszonyod most, hogy már felnőttek?
- Nagyon jó. Bizalmas, belevonnak a dolgaikba. Ez mindig ki volt mondva, hogy mi jelentsük nekik a biztonságot. Bármi probléma van, nem tudnak olyat elkövetni, ami miatt ne fordulhatnának hozzánk.
- Mennyire igaz szerinted, hogy speciális az apa-lánya és az anya-fia viszony?
- Életkoronként változik ez. Főleg kamaszkorban van a fiúknál, ez nyilván hormonális késztetés, hogy szembeszállnak. Talán ugyanígy van, ezt nem érzékeltem közvetlenül, a lányoknál az anyával szemben. És van egy életkor, amikor az egész visszafordul oda, hogy ja, nekem nem olyan rossz fej az apám, vagy az anyám.
- Megünneplitek az Apák napját?
- Nem, azt sem tudjuk, hogy mikor van.
- Idén június 21-én.
- Akkor feltétlenül a lelkükre kötöm, hogy ünnepeljük meg!
