Mit mondjon nekik? Mi az apja hagyatéka?

A szeme kékje, melyet még az apai nagyanyjától örökített tovább? A határozott és szigorú nézése, amelytől minden férfi menekül?

A becsület és az őszinteség, amire egész életében tanította? A kitartás, a szívósság, és a küzdeni tudás, amit naponta látott tőle? A fájdalmas betegségek, amik éjszakánként keservesen kínozták, s melyeket genetikailag ráhagyományozott?

Vagy arra a kis házra gondolnak, amit anyjával együtt kemény munkával egy életen át összekuporgattak?

Pénzzel nem kifejezhető apjának öröksége... De tudja, hogy miként örökíti majd tovább...

Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
     legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
     itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
     ez a fekete és ez a fehér,
ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,
     ez itt a méreg és ez a kenyér.
Tejet adok, de hozzá szörnyű vért is,
     ölelni lágyan és birkózni kart,
és harcot is, hogy harcolj csakazértis,
     a rózsa mellett ott legyen a kard.
Van még néhány elhányt és csonka holmi,
     egy kis verőfény és egy-két kacaj,
viaskodó kedv, várat ostromolni,
     és végezetre egy nagy, tompa jaj.
Iker ajándékot veszel örökbe,
     oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
     eget ne vívj, mély kútakat ne áss.
Sötéten nyújtom ezeket tenéked,
     s koldus apád most tétovázva áll,
mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,
     és a baljában ott van a halál.

Zorán: Apám hitte...

Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte az első éjszakát,
Apám hitte a gyűrű aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.


Apám hitte a hős tetteket,
Apám hitte a bölcsességeket,
Apám hitte a szép verseket,
S úgy hiszem ez így volt szép


Apám elhitte a hírmondók szavát,
Apám elhitte Chaplin bánatát,
Apám elhitte a folyók irányát,
S azt hiszem, ez így van jól.

...
Én is hiszek egy-két szép dologban,
Hiszek a dalban, a dalban, a dalban.
És én hiszek a város zajában,
És én hiszek benne, s magamban.
És én hiszek a mikrobarázdában,
És én hiszek a táguló világban.
És én hiszek a lézersugárban,
És én hiszek az ezredfordulóban.
És én hiszek a kvadrofóniában,
És én hiszek a fegyver halálában.
És én hiszek a folyóban s a hídban,
És én hiszek hiszek hiszek apámban.

Zorán: Ugye lesz erőm...

Az éjszakában megszülettél
Most minden más lesz, jól tudom
De nem hiszem, hogy neked kell
Valóra váltanod, amit én álmodom

Csak ember vagy, mint bárki más
Bár nekem több, ám ez túl kevés
Hogy megtaláld a megoldást
Ezen a földön, ahol mától élsz

Ugye lesz erőm, amikor neked kell
Ugye lesz erőm, hogy soha ne add fel
Ugye lesz erőm, amíg elég erős nem leszel

A csend mögött egy világ törtet
S a hamis mosoly jól fizet
Még nehéz napok jöhetnek
De légy önmagad, mert csak az éri meg

//:Ugye lesz erőm, amikor neked kell
Ugye lesz erőm, hogy soha ne add fel
Ugye lesz erőm, amíg elég erős nem leszel://

Ma csak apád vagyok
De remélem, barátom leszel
És ez a barátság
Utolsó percemig elkísér

Azt tudnod kell, hogy majd fogom a kezed
Akkor is, ha nagyon messze leszel
S nálam jobban döntesz majd
Amikor szólni, amikor lépni kell

Ugye lesz erőm, amikor neked kell
Ugye lesz erőm, hogy soha ne add fel
Ugye lesz erőm, amíg elég erős nem leszel

Ugye lesz erőm
Ugye lesz erőm
Ugye lesz erőm, amíg elég erős nem leszel

Ugye lesz erőm
Lesz erőm...

Te mit kaptál örökségül? És vajon mit hagysz magad után...?