A gyermekek mindig előttünk járnak. A gyermekdalok ősi bölcsességet közvetítettek felénk. Aztán jól elfelejtjük az egészet, mert belenövünk a társadalomba. És azóta alvajáróként tapogatódzunk, hogy van-e, s merre a kijárat a labirintusból. Vagy még azt sem.
Hacsak. Hacsak nem jön valami rendkívüli esemény, betegség, baleset, ébresztő-álom, megrendítő személyes kapcsolat(váltás), meditációs-élmény, művészet okozta katarzis, akármi, ami kimozdít bennünket monotóniánkból. Vagy csak megadja a pillanat varázsát, amelyben rálátunk saját életünkre, a labirintusra, s arra, hogy van kijárat.
Ebben a rovatban arra teszünk kísérletet, hogy feltérképezzük a lehetséges utakat, hogy felismerjük a zsákutcákat, hogy felemelt fejjel megpróbáljunk túllátni a bennünket körülvevő falakon. Nincs két egyforma út. Nincs két egyformán megélt élmény. Csak az irány egyforma, bárhonnan indulunk is el.
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!
Rejtő Gábor
kép: Kolompár Elvira alkotása : Nyitva van az aranykapu
