"Honszerző Árpád Apánknak nevezzük azt a nemes és vitéz férfiút, aki nekünk Hazát adott. Igaz, nem ezt a mai, szűkre szabdalt maradék-országot, hanem az igazi Kárpát Hazát..."- írja Baktay Kornél, a nagyfejedelem halálának 1100. évfordulójára emlékezve.
Árpád vezér, akit a bizánci görögök nagyfejedelemnek, a nyugatiak nagyúrnak neveztek és szólítottak, a IX. század dereka táján, a híres Turul-nemzetségben született.
Édesapja Álmos fejedelem volt, akit felesége Emese - csodás előjelektől kísérve - 819-ben hozott a világra. Felmenői között szerepel a hunok nagykirálya, Atilla is. Álmos és fia Árpád egy szent dinasztiát alapított, amely 28 uralkodót adott a magyar nemzetnek 819 és 1301 között.
Árpád fejedelem legnagyobb haditette és elhomályosíthatatlan dicsősége, a halála előtt lezajlott óriási csatanyerése Pozsony alatt, amikor is a 907. júniusában a Magyar Nagyfejedelemség ellen százezer fős nyugati sereg vonult fel a Duna mindkét partján és hajóhaddal a Dunán azzal a céllal, hogy végleg megsemmisítik a magyar hatalmat és elűzik innen a magyarokat. A pozsonyi csatában, Pozsonytól nyugatra talán 15 km-nyire, a Duna déli oldalán a magyar sereg az ellenséget teljesen megsemmisítette 907. július 5-7. között.
Elesett számos főúr, püspök, seregvezér, megsemmisült a hajóhad. Feltehetően itt estek el Árpád fiai közül is többen. Ettől kezdve 123 évig idegen katona nem merte a lábát magyar földre tenni. Talán ez a diadal a "Kárpát-haza" valódi születésnapja!
Árpád nagyfejedelem valós alakja nemcsak éltében maradt titokzatos, de halálában is, hiszen sírját évszázadok óta keresik, s ez a megszállott buzgalom napjainkban is tart. Anonymus leírása szerint "az Úr megtestesülésének 907. esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik Atilla király városába, ahol is a magyarok megtérése után a boldogságos Szűz Mária tiszteletére eklézsia épült, amelyet Fehérnek (Alba) neveznek."
"Holdvilág-árokban száll az ősi ének,
Magasztosan áldoz Árpád szellemének,
Lelke beivódott a rögökbe mélyen,
Tovább él majd vélünk a Nagy Mindenségben!
Reménység világít a pilisi tájon,
Örök csillag ragyog magyar éjszakákon,
Egymást öleli a valóság és álom,
Árpád hős alakját fényesedve látom.
Ő volt, aki nékünk e földet szerezte,
Turulmadár röpte idáig vezette,
Atilla honába, őseink földjére,
Jó hun-magyar múltú Kárpát-medencénkbe.
Bátor harcosival sok csatát megvívott,
Segítségül mindig égi erőt hívott,
Zengte-zúgta nevét puszta, Pilis, Kárpát:
"Atilla rokona, Álmos fia, Árpád!"
Eme szép, szent helyen mikor eltemették,
Sírjára az Örök Fogadalmat tették:
"Árpád fejedelem, neved nem felejtjük,
Véres-ezüst zászlód magasba emeljük!"
Holdvilág-árokban száll az ősi ének,
Magasztosan áldoz Árpád szellemének,
Összeölelkezett valóság és álom,
Árpád üzenetét fényesedve látom." (Szőke István Atilla: Árpád sírjánál)
A nagyfejedelem minden Árpád nevű leszármazottját szeretettel köszöntjük, ma is!
