Barátnőm kislánya egy éjszaka rosszul lett, hirtelen felszökött a láza, s a testén apró, piros, véraláfutás szerű kiütések jelentek meg. Az éjszakai óra ellenére felhívták gyermekorvosukat, aki a tünetek alapján azt mondta: ne is várják meg a mentőt, a gyereket azonnal tegyék kocsiba és vigyék a László kórházba, mert ez bizony agyhártyagyulladás gyanú, ő pedig közben azonnal felhívja a kórházat, hogy várjanak rájuk. S valóban az volt. A gyereket szerencsére kikezelték, semmilyen tartós károsodása nem maradt. Ma már boldog anyuka. Az eset ugyanis több, mint 25 évvel ezelőtt történt, ám a tapasztalt gyerekorvos már a telefonon elmondott tünetek alapján gyanakodott.
Félreértés ne essék, eszembe sincs a mostani esettel kapcsolatban bármilyen ítéletet mondanom.
Ám a barátnőm gyereke, mielőtt ez a súlyos betegség kitört rajta, egész héten egy makacs náthával küszködött, az orrváladéka egyre sűrűbb volt, sőt a doktor néni szerint már a homloküregbe és az arcüregbe is kezdett beállni a gyulladás, amire elkezdett gyógyszert szedni.
Mivel az elmúlt napokban egyre több helyről hallottam, sőt családi, ismeretségi körben is tapasztaltam, hogy nagyon sokan küzdenek egy nyári vírus nyomán kialakuló náthával, felső légúti hurutokkal, utánanéztem az agyhártyagyulladás tüneteinek és okozóinak.
Íme összefoglalva, amiket orvosi oldalakon találtam:
Az agyhártyagyulladást okozhatják vírusok és baktériumok is.
A kórokozók közül a Neisseria meningitidis, Streptocossus pneumoniae, Haemophilus influenzae szerepelnek leggyakrabban az agyhártyagyulladás kiváltásában, ritkábban mások is.
A kórokozók a külvilágból közvetlenül koponyasérülésnél, de leggyakrabban véráram útján a szervezetben lévő gócokból: középfülgyulladásból, szívbillentyűkről, orr-garat fertőzéseiből, csontvelőgyulladásból és sepsis (véráramfertőzés) során jutnak el az agyhártyákra. Fertőző forrás lehet az egyébként egészséges ember is, aki a torkában, orrában hordozza a kórokozót, ahonnét a légúti váladékkal kikerül, és cseppfertőzéssel átterjed más személyekre. Ez a járványos terjedési mód, amely egyes agyhártyagyulladást okozó baktériumokra jellemző, mint a Meningococcus-fertőzés esetében. Csecsemőknél, gyermekeknél, fiatal felnőtt közösségekben fordul elő leggyakrabban, így bölcsődékben, óvodákban, laktanyákban, diákszállókon.
Még fokozottabban kell figyelni a betegségre olyan időszakban, amikor másfajta, hasonló tünetekkel induló betegség is jelen lehet, mint napjainkban az influenza.
A betegség bevezető tünetei: láz, fejfájás, tarkókötöttség, követheti ingerlékenység, eszméletzavar, eszméletlenség, görcsök, légzési zavarok. Mindezek súlyosbodhatnak. A helyesen alkalmazott kezelés hatására azonban néhány nap után javulhat a beteg. Heveny szakban szövődmények fenyegetnek, agytályog, fertőzéses trombózis, összenövések. Késői következmények lehetnek epilepszia, halláskárosodás, szellemi funkciók csökkenése, magatartászavarok.
A gennyes agyhártyagyulladás jellegzetes kísérő tünete az apró, piros, véraláfutás jellegű pöttyök megjelenése a testen. A fenti fő tünetekkel együtt ez még fokozottabban agyhártyagyulladásra utal.
Védőoltás elérhető, sőt, ajánlott egyes agyhártyagyulladás kórokozói mint a Heamophilus és Pneumococcus ellen. A felső légúti, fülészeti bakteriális fertőzéseket hatékony antibiotikummal kell kezelni, tehát a gócokat fel kell számolni. A betegek környezetében élőket szükséges megfigyelni, szűrni a szóban forgó kórokozat (orr-, torokváladék-vizsgálat).
A Heamophilus okozta agyhártyagyulladás elleni védőoltás a gyerekeknek már 1999 óta szerepel a kötelező védőoltások listáján.
