Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy egy kapcsolatban az érzelmi harmóniát tartják a legfontosabbnak a megkérdezett párok, amelyet aztán a következő kifejezésekkel kötöttek össze: hűség, lojalitás, szeretet és szerelem, valamint az áldozatvállalás. Ezeknek a jelentése azonban sokszor összemosódik, felcserélődik. A gond abból eredhet, hogy nagyon sokszor evidenciaként kezelik ezeket a kifejezéseket, értékeket, elvárásokat és nem szánnak időt, azoknak a részletes átbeszélésre, pedig így sok félreértéstől, vitáktól szabadulnának meg - állítja Gelsei Bernadett mentálhigiénés szakember a pszichológuskereső.hu-n megjelent cikkében.
Nos, akkor tisztázzuk a fogalmakat, és nézzünk meg három tipikus lojalitási problémát:
1. A férj nem tud dönteni a feleség vagy az anyja között.
A László és Judit közötti feszültségek és nézeteltérések legfőbb problémája az volt, hogy Judit soha nem érezte, László lojalitását. Ez olyan helyzetekben nyilvánult meg, amikor a férjnek döntenie kellett Judit és még valaki között, leggyakrabban saját anyja és felesége kerülhetett szóba ebben a tekintetben. Valójában mindkettőjük felé ígéretet tett, hogy egyiket se bántsa meg. Amikor helyzetbe került, megoldásként kilépett belőle, ezzel magukra hagyva a nőket. Ezekből aztán nagy veszekedések lettek, de Judit nem tudta megfogalmazni, valójában mi a sérelme ebben a helyzetben. Amikor eljöttek hozzám, és elhoztak egy konkrét esetet, akkor lett számukra is egyértelmű, hogy a feleség nem érzete az elköteleződés ilyen fajta megnyilvánulását Lászlóban, és ezt lojalitás hiányaként élte meg. Ekkor értette meg László, hogy neki kizárólag most már a felesége mellett kell lojálisnak lennie, ha kell, akkor az édesanyával szemben, így marad meg a béke és szeretet a házasságukban.
2. Férj/feleség és barátok közötti elköteleződés
Tipikus példája ennek, amikor a férj barátait nem szereti a feleség, de a férfit ez látszólag nem zavarja, és folyton olyan helyzetbe hozza a feleségét, hogy a szabadideje egy részét együtt kelljen töltenie ezekkel az emberekkel.
Edit és Béla esete a következő: A férj szereti, ha a barátai esténként felmennek hozzájuk, azonban Edit néhányat nem kedvel közülük. Ezt Béla is tudja, azonban kínosnak és kényelmetlennek érzi ezt. Nem tudja, mit kezdjen ezzel a helyzettel, ezért inkább Editet ignorálja.
Megteheti, hiszen ő érzi felesége lojalitását, és tudja, felesége soha nem hozná őt kellemetlen helyzetbe a barátai előtt. Ez így is van, azonban Editnek fogy a türelme, ezért azt szeretné, a barátok, ne menjenek fel többé a lakásba, hanem velük külső helyszínen találkozzon a férje. Amikor a konzultációnk erre a pontra érkezett, sikerült Bélának megértenie, azzal, hogy nem áll ki a felesége mellett, ő azt érzi, nem lojális hozzá, nem kap ilyen esetekben elköteleződését és szeretetét a férjétől. Az is fontos volt a megoldásban, hogy ne adja ki a feleségét, vagyis ne azt mondja a barátainak: azért ne gyertek fel, mert Edit nem szeret benneteket. Ha ezt tenné, felesége úgy érezhetné, egy számára is kínos, kényes témában a férje kiadta őt, azért, hogy önmaga jobb színben tűnjön fel. A problémát végül úgy oldották, meg, hogy Béla egész egyszerűen azt mondta ennek a két barátjának, minden héten van kimenője, amit velük szeretne eltölteni, így mindenki boldog volt, és a lojalitás is megmaradt.
3. A másik szeme láttára történő flörtölés.
Ez egy klasszikus hűtlenségből fakadó lojalitási probléma, ami azért érdemel pár szót, mert nagyon sok párnál jelent féltékenységből fakadó veszekedést, megbántást. Az a tapasztalatom, hogy aki flörtöl, nem igazán érti, ezzel mi a problémája a másiknak, a párja pedig a megbántottság miatt képtelen a problémáját megfelelően megfogalmazni.
Lénárt és Olga között gyakori a féltékenységnek ez a formája. Lénárt úgy érzi, hogy Olga nem lojális hozzá, és sokszor hozza őt kellemetlen, megalázó helyzetbe, amikor elmennek együtt szórakozni. Olga ilyenkor látványosan ismerkedik más férfiakkal, beszélget velük. Még amikor ártalmatlan csevegésről van is csak szó, a férj már akkor is úgy érzi, felesége ismét az ő szeme láttára flörtöl. Természetesen ezt akkor szóvá is teszi, amitől aztán Olga elveszíti a fejét, mert úgy érzi, korlátozzák, figyelik, és a szabadsága sérül ezekben a helyzetekben. Ilyen szituációk miatt egyre több veszekedések lett közöttük. Ekkor jöttek el hozzám, azzal a kéréssel, nagyon szeretnének boldogan együtt szórakozni, mint régen.
Az áttörés akkor történt, amikor Lénárt a kérdéseim segítségével, a megfelelő kommunikációs csatornáját találta el Olgának, és megértette, ilyenkor a férje megalázva, elhagyatva érzi magát, és olyan neki, mintha Olga nem vállalná őt fel. Ezek az érzések a férjét úgy leblokkolták, hogy frusztrációját csak kötözködéssel tudta levezetni, a valós érzelmeit nem tudta kifejezni. Lénárt is megértette, hogy az a mód, ahogy ezt a felesége felé kommunikálta, nem volt megfelelő, mert abból Olga azt élte meg, kisgyerekként kezeli, és egy dorgáló szülővel van dolga. Ez a régi gyermeki énjét hívta elő, ami lázadást eredményezett, ezért reagált így, hiszen nem tudta, hogyan válhat ebben a szituációban felnőtt nővé. Amikor ezt megértették, mindketten képesek voltak megoldást találni a helyzetre.
Megbeszélték, Olga nyugodtan ismerkedhet, de ezekbe a szituációkba mindig vonja be a férjét is, és ha ő mégis úgy ítéli meg, felesége messzire ment, ami számára már bántó, akkor egy általuk megbeszélt jellel, azt jelezze. Olga ilyenkor elköszön és a további időt férjével tölti. Ez mindkettőjük számára megfelelő megoldás volt.
A fenti három példából kitűnik, hogy a lojalitás egy kapcsolatban valójában egy gyűjtő fogalom és érték, ami szorosan összekapcsolódik a „felvállalva és szeretve vagyok, kiállnak értem, én fontos vagyok neked” érzésekkel. Érdemes a házasságunkba ezekre a helyzetekre rákérdezni, és ebből a szemszögből megvizsgálva a problémát megoldásokat keresni.
