Ismerjük a mozgáshiányos életmód egészségügyi következményeit: elhízás, magas vérnyomás, érelmeszesedés, cukorbetegség, növekvő szívinfarktus-kockázat stb. De ezzel úgyis mindenki tisztában van. Sőt talán azzal is, hogy mi az összefüggés a mozgás és a stressz között. Csak emlékeztetőül: a mindennapi stressz során képződő stresszhormonok a fizikai megterhelések legyőzéséhez teremtenek optimális feltételeket. A sport jó mederbe tereli, és ezzel semlegesíti a szervezet stresszre adott válaszreakcióit. Ezzel csökkenti a stressz okozta ártalmakat, és növeli a stressztűrő képességet.

A "miért nem sportolok" kérdésre adott kifogások valahol érthetőek. Valóban nehéz elkezdeni változtatni az életünkön, nem kizsákmányolni a szervezetünket, hanem adni is neki valamit, odafigyelni az igényeire, de csak elkezdeni nehéz, utána viszont lehetetlen abbahagyni, és nem győzünk majd hálálkodni magunknak.

A lényeg az időbeosztásban és az életmódváltásban rejlik. Nem feltétlen kell gyúróterembe menni, és felpumpálni magunkat hihetetlen méretűre, nem kell mindennap szigetköröket futni, nem kell önsanyargatva és szabályokat betartva élni - ha csak nem így kívánja szervezetünk. Lehet passzívan is kikapcsolódni, kirándulni, kertészkedni, barkácsolni, a lényeg, hogy a test lazítson, és ez jólessen!

Milyen sportot válasszunk? Melyek a legmegfelelőbbek a stressztűrő képesség fokozására? Melyik a leghatékonyabb egy feszített életmód mellett? A mozgással, sporttal foglalkozó szakemberek véleménye szerint szinte teljesen mindegy. Minden sport, ami kellőképpen megmozgatja az izmokat - a sakk vagy a bridzs nem tartozik ezek közé -, segít, ha rendszeresen, legalább hetente háromszor 45-60 percig végzik.

Ritkábban szokták hangsúlyozni, a mozgásnak igen fontos hatótényezője a játék, az öröm. Olyan sportot válasszunk tehát, ami örömet okoz! Ha a mozgás, a sport, amit esetleg orvosunk tanácsára, egészségünk megőrzése céljából űzünk, nem más, mint egy újabb kínos kötelesség, feladat, nyűg, "púp a hátunkon", akkor semmit sem ér. Legfeljebb azt érjük el, hogy roppant edzetten kapjuk meg az infarktust.

A menedzserek általában meglehetősen rosszul tűrik a monotóniát. Ezért a futás, az úszás gyakran túlságosan unalmas számukra. Persze ezt sem lehet általánosítani. Van, akinek a víz, a medence a teljes ellazulás, kikapcsolódás, a világtól való elvonulás lehetőségét adja meg. Az ő számára az úszás pihentető, felüdítő, tehát rendkívül hasznos. Aki azonban csak a "jön a fal, megy a fal" monotóniáját érzi, s alig várja, hogy befejezze a magára rótt hosszokat, az kerülje az uszodát.

Egy másik jó módszer, ha rájövünk, nem unalmas időeltöltés, hanem kitűnő gondolkodási lehetőség a monotónia. Futás és úszás közben van az embernek egy fél órája, órája arra, hogy csak saját gondolataival foglalkozzon, olyan mozgás mellett, mely megy rutinból is. Kitűnő alkalom arra, hogy átgondoljuk a napunkat, ellazuljunk, és ne csak az járjon a fejünkben, mikor van már vége. Azt a számláló úgyis jelzi.

A játékosabb vagy társas sportokat, mint a tenisz vagy a squash, nem csak azért kedvelik ilyen nagy számban, mert divatos, menő sportok, hanem mert a mozgás, a játék örömét adják, s ezenkívül - az amúgy eléggé szegényes - baráti kapcsolatok ápolására is alkalmasak. A legfontosabb tehát, hogy megtaláljuk azt a testgyakorlási formát, ami személyiségünkhöz, életmódunkhoz, testi adottságainkhoz a legmegfelelőbb.

Sokakat talán eltántoríthatnak a kezdeti nehézségek, ugyanis a számára szokatlan intenzív fizikai aktivitást testünk először stresszként éli meg, de ha kitartunk, fokozatosan hozzászokik, és hamarosan nagyobb terhelést is elbír. Közérzetünk javul, energiával töltődünk fel, jobban kezeljük a stresszhelyzeteket, növekszik a teljesítményünk. Nem fáradtabbak leszünk, hanem sokkal többet bírunk, a munkában is!

A helyesen adagolt terhelés nemcsak a mozgást végző izmokat erősíti, hanem javítja a tüdő és a szív működésének hatásfokát, a vérkeringést, s ezáltal az (sejt)anyagcserét is. Az oxigén és a tápanyagok hamarabb jutnak el a sejtekhez, míg a szén-dioxid, illetve a szövetekben elhasználódott anyagok gyorsabban kerülnek be a vérkeringésbe, s érik el a méregtelenítő szerveket. Ennek eredményeként növekszik az ellenálló képesség és az energiaszint is.

A testedzés javítja az ízületek mozgékonyságát, erősíti a csontokat, elősegíti a kalcium lerakódását a csontokban, és segít a csontritkulás megelőzésében. Megelőzhető és egyensúlyban tartható vele a cukorbetegség néhány formája, csökkenthető a magas vérnyomás, a stressz és a zsírszövet mennyisége. A rendszeres testmozgás hatására mérséklődik a teljes koleszterinszint, és azon belül a "rossz", vagyis az LDL-koleszterin szintje, ugyanakkor növekszik a védő hatású "jó", a HDL-koleszterin aránya a vérben, tágulnak az artériák, és csökken a vérrögök keletkezésének valószínűsége. A jótékony hatások azonban gyorsan megszűnnek, ha a rendszeres testmozgást abbahagyjuk. Csökken a szív és az izmok ereje, akárcsak a "védő koleszterin" szintje. Ezért beszélünk életmódváltásról, mert ha egyszer elkezdtük, nem szabad abbahagyni.

A sportnak már rövid távon is látványos eredményei vannak. Arról nem beszélve, hogy az izmos, feszes, szép test milyen hihetetlen önbizalmat tud adni, és nem csak a magánéletben.

A mozgásnak igen fontos hatótényezője a játék, az öröm. Olyan sportot válasszunk tehát, ami örömet okoz!