Nők háromszor gyakrabban betegszenek meg epehólyagrákban, mint a férfiak. Jellemzően az idős kor betegsége: a betegek több, mint 70 százaléka 60 évesnél idősebb. Az epekövesség miatt műtéti úton eltávolított epehólyagok mindig szövettani vizsgálatra kerülnek: 50 évesnél fiatalabb betegek esetében 0,25 százalékban, 50 év felett 12 százalékban van jelen tünetmentes tumor a vizsgálati anyagban.
Az epehólyagrákra a legfőbb hajlamosító tényező a hosszú időn keresztül fennálló epekövesség és az epehólyag heveny ismétlődő vagy idülten fennálló gyulladásai. Amennyiben valamilyen anatómiai rendellenesség (pl. az epehólyag vezetéke túl szűk nyílással torkollik a vékonybélbe) akadályozza az epe elfolyását, úgy a megbetegedés kockázata szintén fokozott.
Milyen tünetekkel jár a betegség?
A betegség gyakran hosszú ideig tünetek nélkül lehet jelen. A tünetek nem jellegzetesek, sok esetben az epekőbetegség enyhébb formáinak tüneteit utánozzák, így a kór diagnózisa komoly kihívást jelent orvos és betege számára egyaránt.
Jellemző lehet az étvágytalanság, a tompa, bizonytalan jellegű hasi fájdalom és kellemetlen érzés, a puffadás, egyes ételekkel vagy italokkal szembeni érzékenység. A betegek egyéb okkal nem magyarázhatóan veszítenek a súlyukból. Lehetnek epeköves görcsre hasonlító tünetek (jobb bordaív alatti görcsös fájdalom), bár ezek viszonylag ritkán jelentkeznek. A görcsöt kísérheti hányinger, hányás, a bőr múló sárgás elszíneződése. Tartós sárgaság is jelentkezhet, ha a tumor elhelyezkedésénél fogva gátolja az epe vékonybélbe történő elfolyását, de ugyanez lehet a daganat terjedésének a jele is.
A daganat az epehólyagban koncentrikus körökben terjed, közvetlenül képez áttétet a májra mint a legközelebbi szomszédos szervre, illetve az epeutakon keresztül további szervekre is átterjedhet. A közeli nyirokcsomók érintettsége sajnos már nagyon korai stádiumban jelen van, és gyakran szóródik tovább a hashártya mentén is. A véráram útján való terjedés nem bizonyított.
Az orvosi rendelőben
A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a beteg anamnézisét: fel kell merülnie az epehólyagrák gyanújának egyéb okkal nem magyarázható testsúlyvesztés, epekőbetegség, esetleg gyorsan kialakuló icterus esetén.
A fizikális vizsgálat során az orvos tapinthatja a daganatos epehólyagot, de nem szükségszerűen. Vérvétel mindig történik, ám a laboratóriumi értékekben esetlegesen felfedezhető eltérések nem specifikusak, ezek alapján a diagnózis nem mondható ki. Hasi ultrahang (UH) vizsgálat alapján a diagnózis valószínűsíthető, a daganat kiterjedésének, áttéteinek kimutatására röntgen és CT vizsgálatok szükségesek, ezek alapján meghatározható a tumor stádiuma. Bizonyos esetekben ERCP vizsgálatra is sor kerülhet.
A daganat kezelése
