Annyiszor bebizonyosodott már, hogy ha valaki odafigyel az étkezésére és megreformálja a táplálkozási szokásait, annak idővel csodás következményei lesznek. Dénes Dóra pedig újabb ékes példája az életmódváltásnak. Először csak saját betegségének leküzdése volt a cél, később sajátos diétája segítette hozzá, hogy teherbe essen, aztán pedig a gyermekei hozzátáplálásában volt kiemelt szerepe a mentes étrendnek. Ma már népszerű blogger, aki receptjeivel, tanácsaival és saját életének bemutatásával nem csak a hozzáforduló kismamáknak, gyermekes szülőknek tanítja meg egy egészségesebb konyha alapjait, de mindenkinek másnak is, aki valamilyen ételintoleranciával, allergiával kénytelen élni.
2016-ban indítottad el a blogod Édes pofa néven. Az okok között nyilván személyes okok is szerepelnek, mesélsz ezekről egy kicsit?
Fejben már korábban is megvolt a blog. Sosem voltam tudatos evő, de próbáltam természetes megoldást találni autoimmun betegségemre és hormonális elcsúszásaimra. Nem voltak sikeres próbálkozásaim. Amikor már jó ideje babát szerettünk volna és nem sikerült teherbe esnem, végre találtam néhány forrást, amin el tudtam indulni. Akkor a barátnőm isteni baklavájával egyik napról a másikra elbúcsúztam a régi ételeimtől. Másnaptól nem ettem finomított élelmiszereket, cukrot, glutént, tej- és szójatermékeket. És oldani kezdtem a lelki blokkokat is. Ez bő tíz éve történt, amikor még nem volt ilyen óriási választék a helyettesítő termékekből.
Nehéz volt változtatni?
A labor eredményeimen megmutatkozott mindennek a jó hatása, és önismereti téren is fejlődtem. Többek közt arra jöttem rá, hogy a lemondás nem fájdalmas hiányokat hagy maga után, csak a logisztikája nehezebb. Fellendítette a kreativitásomat, és a valódi ételek nagyon jól estek. És arra is ráébresztett, hogy már nem magamért eszem, hanem mintha már a leendő kisbabámnak is főznék. Ez indította el a blog gondolatát. És hogy ebből lett is valami, azt annak is köszönhetem, hogy sok kérdést kaptam ismerőseimtől, akik vagy hasonló helyzetben voltak, mint én, vagy már volt gyerekük és egészségügyi vagy szemléletbeli okból alakítani szerettek volna a korábbi szokásaikon. Ekkor jöttem rá, mennyien vannak, akiknek valamiért ezt-azt el kell hagyniuk az étkezésükből, és mennyire körülményes tud lenni családon belül, ha többféle igényt, szükségletet kell összehangolni. Itt próbálok a leginkább segíteni.
Sokan adnak táplálkozási tanácsokat, de te kifejezetten a gyermekek részére írod a receptjeid. Ez mindig is így volt vagy csak a blog indulása után specializálódtál erre a területre?
Eleinte a hozzátáplálás idején bevetett receptjeimet posztoltam, baba adagra szabott mennyiségekkel. De a gyerekeim 6-7 hónapos korukban sorban kinyilvánították, hogy ugyanazt szeretnék enni, amit a mi tányérunkon látnak. Így elkezdtem inkább arról posztolni, hogyan oldom meg, hogy ugyanaz az étel jól essen a felnőtteknek, a tesóknak, és hogyan alakítható ki belőle a hozzátáplálási kornak megfelelő baba változat is. Például ha vadas szószt készítek, azt cukor nélkül, csupán a sütőben sült zöldségek édességével csinálom, és a babának és a családnak megfelelően alakítom, fűszerezem. Amikor eldöntöttem, hogy a gyerekeimnek házi kosztot kínálok majd, sok zöldséggel, sok ízzel, állaggal, szezonálisan, változatosan, akkor tudtam, hogy ez irdatlan sok idő lesz. Simán lehettem volna egy háztartási robot, aki egész nap a konyhában szeletel. A saját dolgom megkönnyítésére is elkezdtem egy-egy ételt variálni az életkorok igényeinek megfelelően. És elkezdtem Buddha-tálazni is, amelynek elemei egyenként variálhatók kedvencek-rigolyák szerint. Ahogy egyre inkább megismertem, milyen ételek milyen hatással vannak a szervezetre, úgy kezdtem el összefoglaló anyagokból is többet írni. Például miből vegyünk inkább biót, hogyan csökkenthetjük a cukrot, hogyan támogathatjuk a bélflórát, immunrendszert. Úgy láttam, ezekkel tudok kicsit újat, mást nyújtani.
Az oldalad indulása után több szakirányú képzésen is részt vettél. Mivel foglalkoztál előtte, illetve ma már csak ezzel foglalkozol?
Újságíró, kreatív szövegíró, szerkesztő, és egy női site főszerkesztője voltam. Nem egyidőben persze, de sok évig szerkesztőségekben dolgoztam. Az írás iránti szerelmem a bloggal továbbra is beteljesül, de jó ideje már fontosabbak az egészségfejlesztés útjai.
Három gyermek édesanyja vagy, mellette írsz, főzöl, képzed magad. Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni?
Nehezen, néha sok frusztrációval. Már a főzés is egy időcsapda. Ott kezdődik, hogy kitalálod, több napra összerakod fejben, vásárolsz, előkészíted, hámozol, darabolsz. Megfőzni a legkevesebb. Aztán tálalni, rábeszélni, mosogatni, és nemsokára újra megéheznek. Szerencsém, hogy a gyerekeim nyitottak és sokszor be tudom vonni őket a főzésbe is, ami így egy közös program. A hétévesem imád például gnocchit készíteni. Dolgozni, tanulni hajnalban szoktam, meg a legkisebbem délutáni alvásának idejében. Főzés, teregetés, hajtogatás alatt, ha nem játszunk közben, fülesen előadásokat hallgatok. Az idővel kényes a diplomáciai kapcsolatom. A Biologika például arra ösztönzi a pajzsmirigy problémákkal küzdőket, hogy vizsgálják meg a viszonyukat az idővel. Nekem kitűzött feladatom, hogy kevesebb dolgot akarjak belezsúfolni a napba, és ne érezzem magam rosszul, ha valami aznap nem fért bele.
A férjed mit szól a sikereidhez, illetve ő is olyan egészségesen étkezik már, mint te?
A férjem csoda támogató. Ő tervezte a blogom arculatát, és annak idején az életmódváltásban is velem tartott. Egy ideig ő is mentes étrenden volt. Most már nem, de az akkor beemelt szokásokat azóta is tartja. Minden nap eszünk salátát valamihez, vagy csak magában. Ha nekiáll például pörköltet készíteni, azt is telepakolja zöldségekkel és lesz belőle egy gazdag, zöldséges, húsos ragu. A példaképem a főzésben: ügyesebben, bátrabban, gyorsabban főz és amiért még csodálom, kisebb kupival főz, mint én. Gluténmentesen kovászolni is azért kezdtem el, mert a saját búzakovászát nevelgette és megbolondultam, milyen pufi, puha, illatos kenyereket süt, amiből nem ehetek. Ezen kívül övé a “fékek és ellensúlyok” funkció is, ha időnként túl kontrollos lennék az egészséges ételekben. Ő süt kovászos pizzát vagy túrós bureket a gyerekeknek és vele járnak inkább fagyizni.
A visszajelzések alapján hogy látod, hazánkban hol tartunk a gyerekek egészséges étkezését illetően?
Ahogy tudom, az olvasóim ügyesen zsonglőrködnek, hogy egészségesen táplálják a gyerekeiket, de ne csak erről szóljon az életük. De sok lehangoló példát látok magam körül. Amikor a strandon a szomszéd pléden látom, hogy egy nyolc-kilenc hónapost csokiszelettel etetnek, és utána lecsúszik még egy fél gombóc fagyi, összeszorul a szívem. Sokszor az időhiány és hajszoltság miatt csúsznak el a dolgok. Nincs idő főzni, a szülőknek nincs energiájuk arra, hogy küzdjenek a gyerekkel, hogy egye meg a brokkolit. Ráhagyják: jó, ezt nem szereti, jó, azt sem szereti, ők sem szeretik valójában, és idővel azon kapják magukat, hogy a mirelit halrudacska megy hetente többször. Innen nehezebb visszafordulni, mint az elején több erőfeszítést tenni, hogy változatosabb legyen az étrend. A családoknak maguknak is nyitottabbá kell válniuk ahhoz, hogy a gyerekek példát lássanak. Főleg az első másfél évben, amikor az úgynevezett íz-ablak tárva nyitva áll. Szerintem a hozzátáplálásra a szülők, nagyszülők is tekinthetnének úgy, mint a saját ízélményeik bővítésére, és ismerkedésre újdonságokkal.
View this post on Instagram
Milyen problémákkal fordulnak hozzád leggyakrabban a szülök?
Az olvasók általában a hozzátáplálásról kérdeznek, vagy olyanokról, hogyan süssenek gyümölccsel, vagy hogy egy közepesen népszerű zöldséget, mondjuk a padlizsánt hogyan készítsék el, hogy a gyerekük elfogadja. Az étrend tanácsadásomon komplexebb esetek vannak akár várandósság, szoptatás, hozzátáplálás, válogatósság témában. Jellemző, hogy egy család egészét érinti, ha az egyikük intolerancia miatt, a másikuk például hisztamin érzékenység miatt más-más ételeket ehet, és mindezt a szülőnek az összes egyéb feladata mellett kell megvalósítania. Ezért is próbálom a lehető leggyakorlatiasabb megoldásokat megtalálni menütervezéssel, beszerzési helyekkel, receptekkel. Imádom, amikor nincsen egészségügyi probléma, a család mégis úgy dönt, hogy le szeretnének jönni a cukorról. Csak hát az ott van a konzervektől a tésztaszószaikon át az üdítőkig mindenben, így nyomniuk kell egy nagy újraindítás gombot.
Aki hozzád fordul, lehetősége van a személyes tanácsadásra is. Mit jelent ez pontosan, miből áll a vendégeiddel közös munka?
Szeretnék teljes képet kapni a vendégem, illetve ha családról van szó, az ő egészségi állapotukról és étkezési szokásaikról. Mikor, hogyan főznek, hányszor esznek, isznak, hogyan, mit? Mi hogyan hat rájuk, mik a kedvenceik, miket nem szeretnek, milyen a viszonyuk az ételekhez? Sokszor saját gyerekkori emlékeikről is kérdezem őket, mert az evés nagy részben lelki ügy. Meghatározzuk a célokat és annak megfelelően kapnak tőlem egy részletes étrend tervet, programot. A főzés gyakorlatára hangsúlyt fektetek: segítek a menütervezésben, tárolási, újrahasznosítási tippeket adok.
Nagyon aktív vagy a social médiában is és gondolom a mindennapokban is. Ebből következően biztosan tele vagy tervekkel is. Elárulod mire készülsz a közeljövőben?
Szeretnék videós anyagokat készíteni, amire eddig nem volt időm, főleg az elmúlt másfél év terhelése miatt. Rengeteg a mondanivalóm, de mindenkinek kevés ideje van olvasni. A tanulásban pedig a növényi hatóanyagok mélyebb megismerése a következő célom, mert egy étrend önmagában nem mindent tud megoldani.
Még több interjú:
Modernkori legyezők megálmodója
"Nem feszengek amiatt, hogy nem vagyok konfekció méret"
