Mottó: Senki nem gyömöszölhető be egyetlen tipológiai dobozba, de mindenki egy ilyen dobozból lóg ki.

C. G. Jung nevéhez kötődik az introverzió-extroverzió tipológia kidolgozása. Mint jeleztem, vannak velünk született (natív) személyiség-jegyek. Nos, az intro-extroverzó ilyen (rövidítsük I, illetve E gyanánt).

            Ma már azt is tudjuk, hogy neuro-fiziológiai (ideg-élettani) sajátosságokról van szó. Az I-típus e sajátosságok miatt mintegy menekül a rázúduló ingerözön elől - ezért lesz befelé forduló. Az E-típusnak ellenkezőleg folyamatos szüksége van arra, hogy "történjen valami", mert különben nyugtalanná válik - ő így lesz kifelé forduló. A jövő idő alkalmazása azért indokolt, mert gyermekkorban érthető módon mindenki nyitott a külvilág felé - a serdülőkor táján válik intenzívvé és következetessé egyeseknél az I-, másoknál az E-dimenzió.

            Lenyűgöző élményem volt Torinóban: a közterületi padok ülőfelületének egyharmadát könyöklő-, vagyis kartámasz nélküli korlát választotta el a kétharmadnyi résztől. Kézenfekvő, hogy mi volt a tervező és kivitelező célja: objektíve biztosítani akarta, hogy az I-személyt ne zaklathassa valami szószátyár, erőszakosan nyomuló alak - az E-dimenziójúnak viszont legyen lehetősége megosztani a felületet egy rokonlelkű társsal (Hasonló a hasonlónak örül - mondták "már a latinok").

            Nálunk ma még az tapasztalható, hogy I barátunk leül a tér legtávolabbi, kellően magányos padjára. Ül és elégedetten elmélkedik a dolgain, míg csak szorosan mellé nem telepszik egy ismeretlen, de bizonyára E-típusú ember (az összes többi pad üres!!), s egy kedves mosollyal kísért "Megengedi?" után máris elkezdi: "Hát mit szól ehhez a meleghez - hideghez - szélhez - szörnyűséghez..." - és csak mondja, mondja, miközben a szeme is ide-oda jár, szélesen gesztikulál, mocorog - - ugye, ismerős?

            Hogy még könnyebben felismerjék, kezdjük az E-jellemzőkkel, tehát:

            Az extrovertált ember könnyen teremt kapcsolatot, így számos barátja van - jól kommunikál - kedveli az összejöveteleket és a  szereplést igénylő helyzeteket - szuggesztibilis: nemcsak meggyőz, de "lehengerel" a stílusa  - bajban másoktól kér segítséget - szorongását verbalizálja: szavakba önti, ezért kevésbé pszicho-szomatizál (nem lesz tünete, zavara, betegsége lelki vagy idegi alapon) - nem   szeret magányosan olvasni vagy tanulni sem: hatékonyabban tanul pl. könyvtárban (főleg reál tárgyakat), ahol lehet beszélgetni - munka során több társat, együttműködést és szünetet igényel, ezek hiányában hamar csökken a teljesítménye - könnyen  és szívesen változtat munkahelyet - tevékenységére jobban hat a jutalmazás, mint a büntetés - szeret irányítani - vágyik az izgalmakra: kedveli a kockázatot, ha nem talál, provokálja a veszélyt - impulzív: a pillanat hatására cselekszik, könnyen elveszíti az önuralmát és vannak agresszív tendenciái - a viccek közül is az agresszívebbeket, a durvákat és a szexuális témájúakat, valamint a vaskos tréfákat kedveli - bizonyos értelemben  kiszámíthatatlan, mert érzéseit általában nem szorítja korlátok közé.

            Mondhatnám, hogy az introvertált ennek az ellentéte, de a helyzet bonyolultabb ennél. Nézzük részletesebben az I-típust is: visszahúzódó, csendes, tartózkodó - előnyben  részesíti a könyveket az emberekkel szemben - ezért is kevesebb barátja van, ám azok igaziak - megbízható, nagyon fontosak számára egyébként is az etikai normák - részben emiatt is pesszimista kissé - humorban az intellektuális témájú vicceket kedveli, szex területén egyébként is könnyen zavarba hozható - így "megfelelő" komolysággal viselkedik a mindennapi életben - ezért is előrelátó, nem szereti a rögtönzéseket: a jól szervezettséget annál inkább - ez magánéletére is áll: ellenőrzi érzéseit és ragaszkodik hozzájuk - nem  veszíti el könnyen az önuralmát - szívesen dolgozik egyedül és a megszokott környezetben - hatékonyabb  teljesítményt, nyújt, ha büntetik a mulasztását, mintha jutalmazzák a jó munkáért -  nem szeret vezetni, inkább szerény, de pótolhatatlan "szürke eminenciás" főleg a humán tudományok hátteréből - szívesebben  oldja meg önmaga a dolgait, minthogy mások belenyúljanak az életébe.

            Ahogy utaltam rá, mivel velünk született adottságról van szó, nem tudjuk megfordítani - de tudjuk, tudhatjuk ellensúlyozni, figyelembe venni, bizonyos mértékig elkendőzni is. Ez azért sem okoz megoldhatatlan problémát, mert pl. a bennünk élő Másik, az Árnyék - ahogy korábbi írásomban kifejtettem - I-típusnál vélhetően E-jellegű (és fordítva), hiszen elfojtott-megtagadott énünkről van szó.

A jin-jang törvény szerint az is elképzelhető, hogy az ugyancsak bemutatott animus-anima lélekrész is váltott irányultságú. Lehet tehát, hogy egy E-nőben az animus I-jellegű, I-férfiban pedig  E-irányultságú az anima, vagyis ami elfojtva-megtagadva, vagy "kisebbségben" van bennünk, az - ha felszínre tör - énünktől "idegenként" mutatkozik meg külsőségekben is. Jól magyarázhatja ez az elképzelés azt a tapasztalatot, hogy az emberek néha (főleg, ha nagy az idegfeszültség, vagy akár legális drog /pl. alkohol/ hatása alatt állnak) annyira "ki tudnak vetkőzni" megszokott stílusukból.

Vannak, akik egyszerűbben "intézik el" a szokatlan viselkedést: azt mondják, hogy az I-E dimenzió nem "vegytisztán" jelentkezik, hanem csak bizonyos  funkciókban hat.

Mások a két "végpont" között ún. centrovertáltakat is szép számmal vélnek látni, akik középen helyezkednek el.

Nos, virágozzék minden virág!

Az I-E dimenzió markáns eltéréseket mutat az emberek viselkedése és értékrendszere szerint - ez vitathatatlan. Az ön- és partner-ismeret éppen abban segít, hogy meg tudjuk állapítani: melyik kalitkából lóg ki az illető. A viselkedése így bejósolhatóbbá és érthetőbbé válik, s ez bizony megkönnyíti életünket. Ezért folytatjuk sorozatunkat. Addig is