A hipoglikémia (hypoglykaemia) egy klinikai tünetegyüttes, amelynek okai különbözőek, jellemzője, hogy a vércukor szintje rendellenesen alacsony. A normális vércukor 3,9 és 6,1 mmol/l között mozog, a hipoglikémiás tünetek általában 2,8 mmol/l alatti vércukorszintnél jelentkeznek.
A tünetegyüttes elsősorban az inzulinnal kezelt betegek körében fordul elő, de néha bizonyos típusú gyógyszeres terápia mellett is jelentkezhet. Leggyakrabban azért alakul ki, mert a kívülről beadott inzulin mennyiség több, mint amit a szervezet felhasznál, de más ok is állhat a háttérben:
– A beteg kevesebbet eszik a szokásos mennyiségnél,
– vagy az étel felszívódása zavart szenved,
– vagy hirtelen nagyobb intenzitású mozgás miatt az izmok gyorsabban használják fel a vérben lévő glükóz mennyiséget.
Működési zavart okoz a szervezetben!
Az agy különösen érzékeny erre, mert a cukor a legfőbb energia forrása. Az alacsony vércukorszint esetén az agy az idegrendszeren keresztül a mellékvesében adrenalint szabadít fel, és megkezdődik a máj szénhidrátraktáraiból a cukor felszabadítása, csökken az izmok cukorfelvétele és megindul a zsírbontás.
Tünete változatos és egyben ijesztő!
Fontos, hogy a diabétesszel élők tájékozottak legyenek, hiszen az alacsony vércukorszint általában könnyen kezelhető, leginkább kialakulásának kezdetén, amennyiben azonban a vércukorszint túlzottan lecsökken, sürgős ellátást igényel! Ilyenkor már sajnos nem elegendő néhány szem szőlőcukor elfogyasztása.
A Cukorbetegközpont diabetológusa elmondta azt is: amikor a vércukorszint csökken, az adrenalin felszabadulása nő, a magasabb adrenalinszint bár segíti a vércukorszint emelését, de mellette amolyan vészjelzésként izzadást, remegést, idegességet, gyengeséget, szapora szívdobogást, éhségérzetet okoz. Súlyosabb esetben az agy cukorellátottsága is csökken, amely szédülést, fáradságot, gyengeséget, fejfájást, viselkedési zavart, koncentrációs zavart, látászavart, epilepsziás rohamot, zavartságot, vagy akár kómát okozhat. Elhúzódó hipoglikémia maradandó agykárosodást okozhat.
Az állapot gyakoriságát a betegek közreműködésével csökkentheti a szakorvos. Fontos a betegek felvilágosítása a megelőzés lehetőségeiről, és az elhárítás/kezelés eszközeiről, és ne feledkezzünk meg a családtagok, ismerősök tájékoztatását sem, hogy mit kell tenni a rosszullét esetén.
(Forrás: Cukorbetegközpont)
