A kiállítás terve bajor részről a magyar millenniumi ünnepségekhez és rendezvénysorozathoz való kapcsolódás szándékától vezérelve született meg az augsburgi Bajor Történelem Háza történeti kutató „műhelyében”, a müncheni Magyar Intézet közreműködésével. A gondolat nagyszabású tervvé fejlődött, amely elnyerte a Bajor Állam Tudományos, Kutatási és Művészeti Minisztériuma, Passau városa és egyházmegyéje támogatását. Számos németországi gyűjtemény mellett kölcsönző partnerekre találtak Bécsben, Bukarestben, Londonban, Oxfordban, St. Pöltenben, Temesvárott és Veronában, Zágrábban.

Magyar részről a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja a kiállítás megrendezését mindkét helyszínen, szakmai előkészítését, szervezését pedig a Magyar Nemzeti Múzeum vállalta fel közel 20 magyar társintézmény bevonásával, régészekből, történészekből, művészettörténészekből, levéltárosokból felálló kuratórium részvételével.

A kiállítás végigvezet bennünket a két nép első találkozásaitól napjainkig, a bajor kolostorokat feldúló kalandozó magyarok emlékei, majd első békés kapcsolataink, István király és Gizella bajor hercegnő házassága, s további dinasztikus szálak bemutatása után, a kiszélesedő gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat taglalja.

Külön teret és termet szentel Hunyadi Mátyás korának, corvináinak. Bajor és magyar mesterek szemet kápráztató remekeiből készült válogatással bepillantást enged magyar főúri kincstárakba, hogy azután a látogató hamarosan a török ellenes küzdelmek kellős közepén találja magát, élményt szerezhessen a bajor hadsereg dicsőséges szerepléséről. Mária Terézia uralkodása – bajor telepesek az elnéptelenedett magyar területeken, magyar pandúrok Bajorországban.

A XIX. századi elsősorban kulturális kapcsolatokat Liszt Ferenc, Bulyovszky Lilla, Richter János, Cosima Wagner jelképezik, hogy azután kiemelkedjék a sorból a bajor Wittelsbach-családból származó Erzsébet királyné alakja Benczúr Gyula csodálatos festményén a királyné ruhadarabjait bemutató vitrin mellett, a müncheni festőiskola más mestereinek jeles alkotásai társaságában.

Elérkezvén a XX. századhoz, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a német egység létrejöttét követően a „német”-ből nem különíthető el a bajor, a XX. századi kapcsolatok, jelentős történelmi állomások zömében inkább német-magyar, s „csupán” ezen belül bajor-magyar kapcsolatok. Így itt a leglényegesebb találkozási pontok jelzésszerű bemutatására került sor a korszerű technika eszközeinek segítségével.

A kiállításon végighaladva a hiteles történeti források mellett helyenként az egymásról, illetve a másikról az adott korban, avagy évszázadok távlatából alkotott, visszavetett kép sajátos, olykor vitatható elegyével találkozunk. A rendezők nem vállalkoztak, nem is vállalkozhattak e kiállításkeretében arra, hogy döntsenek a hiteles tárgyak mellett bemutatott, sokszázados legendával övezett ereklyék származását illetően. Szerényen utalnak egy-egy műtárgy eredetének bizonytalanságára, olykor nyilvánvaló hamisságára, de nem fosztják meg a látogatót a témához kapcsolódó tárgy megismerésének élményétől, a kultusz tárgyaitól, ezáltal a volt és vélt valóság egyfajta harmonikus tematikus egységét teremtve meg.