Strindberg radikálisan ír a férfi és nő szembenállásáról, a frusztrált szerelmi sóvárgásról, a szexuális vágyról, a merev társadalmi hierarchia béklyójáról, bűnt és bűntudatot elegyít.
A történet Szentivánéjkor játszódik, 1890-ben, Írországban. Az otthonától távol lévő gróf hajadon, huszonéves lánya a legrövidebb éjjel mulatságában az inassal is táncol. Jan a konyhába menekül Kristinhez, a jegyeséhez. Júlia utánamegy, újabb táncra kéri a férfit, nyíltan flörtöl vele, s a játszma végén elcsábítják egymást. Az igazi dráma ekkor kezdődik; mindketten őrlődnek: a szégyen miatt is (Jan elárulta Kristint, Júlia pedig a becsületét) - a köztük lévő társadalmi különbségek okán is. Júlia és Jan felváltva lép áldozat-, majd támadószerepbe, mondataikban végig ott munkál a meghittség iránti vágy, ugyanakkor a gőg, az önhittség, a másik osztályával szembeni ellenérzés is. Vonzalmuk taszítást is jelent: egymásra találnak, hogy legyőzhessék egymást.
Jeles András arról beszélt az olvasópróbán, hogy olykor érdemes leásni az alapokig, meg kell nézni, hogy mi rejtőzik az emberben. Strindberg darabja erre az alászállásra kalandos és torokszorító alkalmat kínál: két nő és egy férfi szerelmi háromszög-drámája látomásszerű erővel vonultatja föl előttünk a szexuális elragadottság örvényében sodródó emberi lény fel-fellobbanó boldogságát, lélek és test kísértéseit, megaláztatásait és a mindig ugrásra kész kétségbeesését, tragédiáját.
A szerelmi dráma szerepeit Móga Piroska (Júlia kisasszony), Mészáros Tibor (Jan) és a Csokonai Színházba frissen szerződtetett Hajdu Imelda (Kristin) játsszák. A darab díszleteit Perovics Zoltán, a jelmezeket Bánki Róza tervezte.
