Nagyanyám advent második vasárnapján mindig egy bíborpiros palástba öltözött angyalról mesélt, aki egy könnyű, a Nap sugaraiból szőtt serleggel a kezében érkezik a Földre. Nem játékot, édességet vagy ajándékot keres, hanem valami egészen különleges dolgot.
Észrevétlen végigsuhan a világ összes házán, otthonán, és megtölti a serlegét az emberek szívében lakozó tiszta szeretettel. Ezzel aztán visszatér a mennybe, hogy mindazok, akik már ott fent élnek, ebből készítsenek fényt a csillagoknak.
Talán ezért olyan jó felnézni a hunyorgó csillagokra, vagy az adventi koszorún meg-meglobbanó gyertyákra. Ma a másodikat gyújtjuk meg, ami a reménység jele.
Az szeretetet gyűjtő angyal mellé azonban egy nehéz feladatot is kapunk erre a hétre: a mértékletességet.
A várakozás és a készülődés hetében erős vágyat érzünk a féktelen vásárlásra, az evésre, ivásra, gondolkodásra és főleg a beszédre.
Ajánlatos ebben az időszakban szóböjtöt tartani, hogy ne essünk a hazudozás, a rágalmazás, a durva beszéd és a haszontalan fecsegés kísértésébe. Kerüljük a meddő vitákat, nem kell feltétlenül és mindenáron a magunk igazát hangoztatni, ez most úgyis süket fülekre talál, vagy éppen további konfliktusokhoz vezet. Térjünk ki előlük, halasszuk őket későbbre, ne engedjünk a provokációknak se. Hidd el, nem lehetetlen küldetés ez, hiszen megfontoltságunkkal és tudatos gondolkodással féken tudjuk ezeket tartani. És igen, először valóban gondolkodjunk, azután beszéljünk.
A karácsonyi rohanós vásárlásban is legyünk tervszerűek. Készítsünk listát a tennivalókról, a megvásárolandó ajándékokról és osszuk el,- és szét a feladatokat, szánjunk nyugodtan mindenre elég időt.
Legyünk visszafogottak, és urai saját örömeinknek, vágyainknak. Ha képesek vagyunk egy kis önuralomra, máris előrébb kerültünk, és nagyot fejlődtünk.
Advent második hetében ezt gyakorolhatjuk. Nem lesz könnyű.
Karácsony készül, emberek! Ugye ezt is olvastad már?
