A kelbimbó egyik legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy bővíti a téli, meglehetősen szegényes zöldségválasztékot. Mind színével, mind formájával, mind ízével kellemes változatosságot hoz az ilyenkor már unalmas gyökérzöldségek közé. Kevésbé szimpatikus, hogy sokan nem szeretik, amit
leginkább annak tulajdonítok, hogy első-második találkozásuk a kelbimbóval nem volt
túl szívélyes. Az olykor keserű, néha szétfőzött, elszürkült kelbimbó valóban nem az az étel,
amivel az ember boldogan köt barátságot. De nem is kellene ennek így lennie, a kelbimbót ugyanis el lehet úgy készíteni, hogy finom legyen. Ideje hát, hogy leszámoljunk a régi emlékekkel, mert a kelbimbó klassz zöldség.
Kertből vagy piacról
Betakarítása télen, az első fagyok után kezdődhet. De talán nem is helyes betakarításról beszélni, mert a termést nem muszáj egyszerre leszedni, akinek kertjében megterem ez a növény, szedheti folyamatosan is a magas, oszlopszerű szárról a bimbókat azok nagyságától függően. Érdekesség, hogy a fagyok után a kelbimbó íze némileg változik, édeskésebb lesz, visszaszorul a jellegzetes káposztaíz. Ilyenkor a legfinomabb. Vásárláskor arra kell figyelnünk, hogy a bimbók ne legyenek sárgák, a levelek feszesen boruljanak egymásra, és ne árasszon a növény kellemetlen szagot. A friss kelbimbó ugyanis világoszöld, kemény és teljesen szagtalan. Főzési, párolási ideje – ha szép, egyforma nagyságú darabokat vásároltunk – 6-8 perc. A gyorsabb puhulást elősegíthetjük azzal, ha fehér szárrészébe éles késsel X alakú bemetszést ejtünk.
Megkedvelését és fogyasztását elsősorban azért javasoljuk, mert magas szárazanyag tartalmánál fogva kiváló béltisztító, a benne található C vitamin mennyisége vetekszik a paprikáéval. Gazdag ezen kívül folsavban, A-, B-, E- és K-vitaminban, tartalmaz mangánt, káliumot, rezet, vasat, kálciumot. A megkedvelésre irányuló törekvésekhez pedig böngésszük bátran az internetet, számtalan variációban fogunk a kelbimbóval találkozni, melyeket mind-mind érdemes kipróbálni. Kiváló köret készíthető belőle, remek alapanyaga mindenféle rakott ételnek, nem megvetendő levesként és főzelékként sem, egy jó kis szezámolajos, szójaszószos, mézes, szezámmagos kelbimbó salátáért pedig a világ végére is szívesen elmennénk.
