Vannak ételek, alapanyagok, amiket csak előítélet nélkül lehet, sőt, kell megkóstolni! Ilyenek például a belsőségek, és most nem a rántott csirkemájra gondolok, hanem sokkal nemesebb részekre. Ezek közül már volt szerencsém kakas és pulykakakas heréhez, pörköltként illetve annak részeként. Ma viszont a bikatöke volt soron, és természetesen nem bántam meg, számomra ez is egy olyan étek, amiben igazándiból csak a neve érdekes. Az ízétől és az állagától sem kellene megijedni, a színe szép világos, csak az agyban kell elengednünk...

A kelbimbó a meglátásom szerint elég megosztó alapanyag - az emberek jó része nem tudja a tányérján elképzelni, míg a másik fele rajong érte. Én ehhez a második csoporthoz tartozom, csak valahogy nagyon ritkán jut eszembe a zöldségesnél, hogy vegyek egy-egy adagot. Most azonban ott mosolyogtak rám a rekeszben, én pedig úgy vásároltam meg őket, hogy fogalmam sem volt róla, hogy mi fog belőlük készülni. Napokig a hűtőben várták az ihletet, míg aztán hoztam négy darab jókora kacsaszárnytövet, amikből pedig levest terveztem készíteni.

Dolgom is  volt, meg nem is. Lustaságból is, meg nem is. Szóba is került, meg nem is. Lehetne Frankfurti is, meg nem is. Az alap ugyanaz, meg nem is. Tegnap hideg ellen, meg ma is. Így foglalta össze a recept történetét Steffel Csaba! (Ezek szerint ő is fázott!...)

Van-e csodálatosabb ősszel az áfonyánál? Van, de most pont az áfonyát választottam, mert minden minőségében szeretem! A pulyka meg egyenesen jól áll neki! Egyszerű, de annál finomabb kis recept, és nemcsak őszre! Jó lesz ez még télen is! Ezzel még annak a pasinak is elhódítod a szívét, aki amúgy állítólag nem szereti az édeset!