A gyors és könnyűnek tűnő meggazdagodás mindenkit csábít, és úgy tűnik, hogy ez az internet segítségével egyre könnyebben megoldható. Erre épül a „02B", vagyis biznisz a semmiből trendje. Egy jó ötletre, egy igazán működő koncepcióra felépített üzletet a közösség is segíti, vásárol, értékel, véleményt nyilvánít, és ami a legfontosabb, megoszt. Leginkább az ingyenesség hat a fogyasztóra, csak ki kell találni, hogy a végső „ingyent" hogyan finanszírozzuk...
A válság következtében trend lett a „csupaszítás". Ennek jegyében újfajta aszketizmussal mondunk le bizonyos javak megszerzéséről, a cél már nem a „leg"-ek hajszolása, hanem az optimum elérése. Ennek megfelelően a termelőknek is változtatniuk kell. Már senki nem akar felesleges funkciókért fizetni, vissza kell térni az alapokhoz. A kutatók úgy látják, a csupaszítás a márkák egyik kiútja lehet válságos helyzetükből. A fogyasztó igénye azonban megmarad az életszínvonal fenntartására, bár ez a régi formájában már nehezen valósulhat meg. Vállalható célokat keres, elutasítja a ködös és átláthatatlan ígéreteket, márkákat. Szemlélete földhöz ragadtabb, lokálisabb a saját környezetében elérhető apró kis luxusokkal, megélhető örömökkel.
Állítólag lassan megszabadulunk a tökéletesség média által kreált nyomása alól, elismerjük, hogy nem minden százszázalékos. De mindenki fiatalabb akar lenni, fiatalos akar maradni, fiatalnak akar tűnni, ezért áldozatokra is képes. Úgy látszik, a huszonéves kor az, amire mindenki vágyik, ebben szeretne örökre megragadni. Itt mosódnak össze a vágyott korszakot alulról és felülről közelítő korosztályok. A gyerekek egyre korábban fiatalok, míg a negyvenesek mai harmincasokként tündökölnek.
Fontos újdonság a „társadalom társadalmi kontrollja". Fogyasztók közösségei kényszerítik ki a cégek átláthatóvá válását, a társadalmi felelősségvállalást. Saját érdeküket felismerve közösen lépnek fel, hogy kedvezményt kaphassanak a végső árból. Ennek érdekében képesek akár időben is elhalasztani a vásárlásaikat, megvárva a körülmények megfelelő alakulását. Mint aktív közreműködők pedig anyagi értelemben is osztozni szeretnének a vállalat hasznából. Ez nem más, mint pozitív értelemben vett „adok-kapok", melyben a fogyasztó kihelyezett marketing- és értékesítési munkatárs, aki a kisebb-nagyobb feladatok ellátásáért cserébe anyagi juttatást is igényel. De a fogyasztók információs forrásként is egyre inkább egymásra hagyatkoznak a szakértők helyett. Megosztják egymással tapasztalataikat, vagyis „vak vezet világtalant". Így a vállalatok kezéből végleg kikerül az információáramlás feletti ellenőrzés.
A válság hatására erősödő jelenség az „okosvásárlás". Célja a legjobb ár/érték arányú áru megszerzése, mivel a fogyasztók - megtapasztalva korlátaikat - a pénzügyileg is legmegfelelőbb ajánlatot keresik. Ehhez hajlandók információt gyűjteni, és döntés előtt értékelni. Újdonságként a szolgáltatóktól a teljes piac bemutatását várják el, töredékinformációk helyett összehasonlítható, áttekinthető, teljes körű megoldásokat akarnak, így kényszerítve szövetségbe a konkurenseket. A „képesítés" trendjének igazi jelentőségét a vizualizáció jövőbeli fokozott fontossága adja. Az információt meg kell tervezni, és egyedi, új, tömör és vonzó módon kell láttatni. A nem szép információ elsikkad, a jól becsomagolt, megtervezett viszont eljut a célközönséghez.
A cikk a Piac&Profit magazin 2011 márciusi számának NHD mellékletében jelent meg.
