A 13. századi feljegyzések szerint akkoriban már volt a szó mai értelmében vett póthaj, a leghíresebb darabokat Nürnbergben gyártották. A 16. században Franciaországban imádták a parókákat, kenderből készítették, a gazdagabbak színezték is ezeket úgynevezett hajporral, a parasztasszonyok pedig liszttel. Száz évvel később már selyemszálakat is fontak a parókákba, ennek a párizsi Ervais hajszobrász volt a nagy mestere.

XIII. és XIV. Lajos uralkodás alatt a virágkorát élte, a hatalmas, homlokon feltornyozott, a fej két oldalán hosszan aláomló úgynevezett allonge-paróka hódított, sőt, a méltóságot, az előkelőséget mutatta. Ez természetesen méregdrága volt, ezért a kisebb darabokat is használták, ahogy a copfot is. Az 1800-as évek elejéig hódított a paróka, manapság azonban inkább betegség miatt kialakult kopaszság elkendőzésére használják.

A parókakészítők szerint azonban a műhajnak nem kellene, hogy ilyen rossz híre legyen, hiszen az egészségesek is viselhetik, és kedvük szerint változtathatják vele kinézetüket akár a hétköznapokon is. A parókák ma már ugyanis a megszólalásig hasonlítanak az eredeti hajkoronára, kapható szintetikus, de valódi hajból készült darab is. Egy-egy különleges alkalomra pedig felvehető egy extrém darab is. Nem csak stílust válthatunk, de személyiséget is, lehetünk akár Szörnyella de Frász, vagy egy pop-art ciklon. Ha igazán pikánsak akarunk lenni, akár szexuális életünket is feldobhatjuk vele, akár olyan buják és erotikusak lehetünk, mint Marilyn Monroe. 

Szörnyella de Frász

Kaphatók csattal az eredeti hajra illeszthető póthajak és copfok, ezek dúsabbnak mutatják, vagy meghosszabbítják a hajat. A félparókákra szintén az eredeti hajat kell rádolgozni, ezek általában fésűvel rögzülnek a fejen. Természetesen fontos, hogy ugyanolyan színűt válasszunk, mint az eredeti haj, és lehetőleg az állaga, struktúrája, fénye is hasonló legyen. A sapkaszerűen a fejre húzható paróka alatt mindegy, milyen színű az eredeti haj, ezek hálós anyagból készülnek, hogy a fejbőr szellőzhessen alatta, de feszesen a fejhez simul, nehogy az első szél lefújja. Manapság divatos a hajbevarrás is, ebben az esetben az eredeti hajhoz rögzítik az újat, amit aztán csak szakember tud leszedni.

Az eredeti hajból készült parókákkal kevesebb a gond, hiszen szinte ugyanúgy kell gondozni, ápolni, mosni, fésülni, mint a rendes hajat. Lehet csavarni, beszárítani, vasalni, festeni. A szintetikus darabokat csak speciális szerekkel kezelhetjük, ezeket nem lehet megváltoztatni. A tárolásra is oda kell figyelni: míg a rövidebb fazonokat tehetjük dobozba, addig a hosszabbakat inkább babára téve kell tartani. A hosszú darabokkal amúgy is vigyázni kell, hiszen tudni kell viselni, hogy valóban igazinak tűnjön.

A parókák ára függ attól, szintetikus, vagy valósi hajból készült-e, illetve hogy mennyire divatos. Valamivel 10 ezer forint felett már kapható szintetikus darab, de van 40 ezerért is. A szolidabb, de időtálló parókák 40-50 ezer forintba kerülnek, aki betegség miatt kényszerül ilyet venni, természetesen kap TB-támogatást. Az igazi hajból készült termékek még drágábbak, 100-200 forint az áruk. Copfot5-15 ezer forint között lehet kapni, a félparóka azonban körülbelül ugyanannyiba kerül, mint a teljes. A férfiaknál ugyanez a helyzet, ők is 20-100 ezer forint között tehetnek szert egy szebb darabra.

Érdekes, hogy az eredeti haj honnan származik. Régebben főként Indiából és Kínából hozták Európába a hajat, ám mivel ezeknek más a struktúrája, mint az európai hajé, most már inkább Oroszországból és Ukrajnából importálnak. Az orosz börtönökben állítólag valóságos maffia alakult az új üzletág köré.

Persze mint a divat minden területén, a póthajak között is találunk extrémitásokat, így vehetünk parókát bébiknek 3500 forint körüli összegért (http://www.babytoupee.com), de felragasztható intim parókát is arra a bizonyos területre. A bikinivonal pótlására szolgáló termékeket Moszkvában értékesítik 80-100 ezer forintért.