A járás ösztönös cselekvés. Legjobb példa erre a pár napos csecsemő, akit, ha felemelünk, és talpacskáit az asztallapjához érintjük, reflexszerűen elkezd járni. Ám, amikor elindul egy-két év múlva, akkor lépéseit már tudatosan maga irányítja.
Sokan azonban még felnőttkorban is csak járnak, járkálnak, s nem tudnak lépni. Csak rakják a lábukat, egymás után, " Bal lábat a jobb után, jobb lábat a bal után..." - mint a régi úttörő nótában.
Vagy járnak "körbe-körbe", körbejárják a problémáikat, érzik, tudják, hogy lépni kellene, de hiányzik a hitük, az önbizalmuk, az akaratuk és az elszánásuk, be vannak zárkózva saját, szűk kis világukba.
Álljunk meg! Emeljük fel a fejünket, nyissuk ki a szemünket! S járjunk nyitott szemmel, hogy meglássuk a lehetőséget, ami segít megoldani, és túllépni a problémákon!
Lássunk, ne csak nézzünk! Lássuk be, hogy életünk irányítását magunknak kell kézben tartani, mert senki kívülálló nem segít! Nem érdemes keseregni és megkeseredni, panaszkodásunk süket fülekre találhat, mind a munkahelyen, mind a hivataloknál. Magunkon kívül egyedül a családra, és párunkra számíthatunk, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy harmonikus a kapcsolatunk, összetartó a családunk.
Nehéz hetek, hónapok vannak mögöttünk. Sokkoltak az emelt áras közüzemi számlák, megviselte szervezetünket a tél, és a szeszélyes áprilisi időjárás, a mindennapi stressz mellé még a belpolitikai eseményei is borzolták idegeinket.
De itt a május, felpezsdül a természet, zöldbe borulnak a fák, nyílnak a virágok, friss szellő tisztítja tüdőnket, s napfény simogatja arcunkat. Töltsük fel magunkat energiával, erősítsük meg önbizalmunkat, s bízzunk abban, aki megfogja a kezünket és segít továbblépni.
E heti cikkeinkkel mi is szeretnénk segíteni, tippeket adni mindazoknak, akiknek nehéz túllépni, és elindulni egy új, vagy már kezdett úton. Rávilágítunk fonákságokra, felvonultatjuk a tavaszi és nyári divat színpompás képeit, fanyar, vagy éppen szívet melengető történetekkel próbáljuk lelküket felvidítani.
Miközben gondolunk azokra is, akiknek fizikailag nehéz nemcsak lépni, hanem esetleg egyáltalán járni is.
Lovas Katalin
