Közismert, hogy a gyógyulás hossza szoros összefüggésben van a lelki tényezőkkel. Ez kiemelten fontos a gyermekek esetében, akik szüleik nélkül, sokszor heteket is eltöltenek, számukra idegen, sokszor rideg világban, a kórházban. A szülőknek is könnyebb, ha a kicsiket otthonosabb közegben hagyják.
A falakat díszítő mesefigurák vidámsága nemcsak a kicsiket, a dolgozókat is felderíti. Erőt ad az ott dolgozó orvosoknak és nővéreknek a további megfeszített, áldozatos munkához, megkönnyíti a mindennapi feladataikat, akár csak egy vérvételkor is. A mesefigurák gyűrűjében könnyebb a kommunikáció a kis betegekkel.
Mikulás Ferenc projektvezető szerint a népmesék olyanok, mint a gyermekek gyógyulási folyamata. Orvosok, gyógyszerek és varázsszerek segítik őket a szimbolikus úton, melynek végén elnyerik méltó jutalmukat: a kis betegek meggyógyulnak.
A kórház vezetőinek régi álma volt a gyógyulás, a gyógyítás közegét alapjaiban, kreatív eszközökkel megváltoztató közeg kialakítása, ami most karitatív összefogás eredményeként valósulhatott meg. A szükséges pénzt egy jótékonysági bál segítségével gyűjtötték össze.
A mesei és a rajzfilmfigurákkal szerethető, mesebeli terekké váltak a folyosók, a vizsgálók, a kórtermek. Az új környezetben a kicsik azonosulni tudnak az orvosokkal, a gyógyítással és rövid időre ők is kicsit dokik lehetnek, önmagukat gyógyító „Csemetedokik”.
Hogy hintáztatja az unoka a "netnagyit"? Erről olvass itt!
