Mert miről vagyon szó? Arról, hogy a gonosz és a jó összecsapnak. Nem azonnal és nem direkte, viszont látványosan. Arról van szó, hogy közben sejtelmes hernyók és még sejtelmesebb légtornászmutatványok váltják egymást, továbbá szembetűnő helyszíni különbségek is mutatkoznak: az egyik pillanatban robotok száguldanak kétezerrel, csodát csodára halmozva, a másikban pálmafa, csendes víztükör, elfojtott sóhajok, vágyakozó tekintet, bármelyik bárgyú tv-sorozatba illeszthető párbeszéddel és konfliktussal megtámogatva. Erről vagyon szó majd’ két és fél órán keresztül.

Mi a titka? Meg nem mondanám. A jedi lovag, a fénykardjával nem egy akkora durranás. A klón-motívum már a könyökünkön jön ki. Az „egy messzi galaxis” alaphelyzettől sem kell feltétlenül talpra ugrani vagy húsz éve már.

Színes, lufik sokasága együtt – ez a Star Wars – és veszik, viszik, koponyánként egy rongyért. Milyen jót vacsorálhattunk volna ennyi pénzből..

Talán nem árulok el titkot vele, a film végén a Rossz csatát veszit, de nem háborút. Az még majd csak most jön. Tiszta lelkiismerettel nyugtattam tehát a fiamat. Bár titokban reménykedem: időben benő a feje lágya.